2010. december 20., hétfő

On the 27th day of Christmas


Nem éppen karácsonyi lesz a téma, de így az ünnepek közeledtével talán mégis találó a cím.

A családom feladott egy csomagot Magyarországról, úgy gondolták 2 hét alatt ide is fog érni, nem lesz gond. A két hétből három lett, sőt mostmár négy. 27 nappal ezelőtt lett feladva a csomag és még híre-hamva sincs, a postás jön-megy, de nem hoz semmit.

A második hét után a magyar postán annyit mondtak, hogy 1 hét múlva jöjjenek vissza. 10 nappal később pedig azt mondták, hogy "Amerika küldött egy körlevelet, hogy nagyon átvizsgálják a csomagokat".
Ez nagyon szép és jó, de eddig is átvizsgálták a küldeményeket, ez még nem kéne hogy 27 napot jelentsen. (Vagy többet, mert mint mondtam eddig még nem érkezett meg a csomag.)

Azt írta valaki, hogy az ajánlott küldemények sokkal lassabban érnek célba, mert mindenhol leellenőrzik, beiktatják. Ezt is értem, de 27 nap alatt akár át is vízibiciklizhettem volna a Csendes Óceánt hogy személyesen vegyem kézbe azt az ajándékot.

A Google-n keresgélve találtam egy olyan hozzászólást is, hogy valaki rendelt Európából valami lemezeket és 6 hét után kapta meg őket.

Végül is egy kis késés nem nagy ügy, de azért jó lenne tudni, hogy nem veszett el a pakk és úton van csak lassan őrölnek a posta mailmai. (De rossz szóvicc.)

2010. november 16., kedd

Utazás Arizónába

Mióta visszaértem folyamatosan dolgozom, de most van egy kis időm a blogra is.

A repülőút oda-vissza simán ment, arról nem írok semmit. Ellenben az Arizónában töltött idő elég érdekes volt.

A Los Angeles-i durva pincérek után kellemes meglepetés volt, hogy Arizónában normálisan beszéltek velünk. Nem sasolták, hogy mennyi borravalót adtunk nekik, mosolyogtak, és bár az egyik helyen záróra volt mikor ettünk, nem kergettek ki minket az étteremből. Nem is szóltak, mi vettük észre, hogy talán már zárórára készülődtek.

Az első étteremben egy kis levest ettem, ami nem volt rossz. Ami nagyon nem kellett, az a "ház specialitása" volt. Meggyes pite. Egyszerűen ehetetlen volt. Nem az íze miatt, hanem a cukor miatt. Szerintem több volt benne a cukor, mint a meggy. De talán az 50 centet megérte, mert egy gömb fagyit is tettek a tetejére, amit azért meg lehetett enni. Ez történt az első napon.

Az éjszakát egy ottani ismerősnél töltöttem a vendégszobájukban. Meglepő volt látni, hogy a környéken sok nagy ház volt, nem a tipikus kis házak. A másik érdekes dolog, hogy minden ház barna színű. Nem sok értelmét látom, mert ha meleg van, akkor a fehér ház az ésszerű, és ahol nincs túl sok növény, ott zöldre festett házakat tudnék elképzelni. Bár lehet, hogy a barna por miatt festik eleve barnára a házakat. A Google-n nem találtam erre választ.

Aki nagyon szereti a szép gyepet, az ne akarjon Arizonába költözni, mert füvet sehol se láttam. Már Phoenix-ben és attól délre. Gondolom északabbra van fű. Fából van pár féle, átlagosan kinéző és pálmafa szerű. És persze bokrok és kaktuszok. Arra számítottam, hogy kukoricát látok majd a földeken, de ehelyett gyapot volt mindenütt.

Másnap a mexikói határra is kinéztünk, csak úgy kíváncsiságból. (Fegyver nélkül ne menjen oda senki.) A sivatag tele van szórva szeméttel, nejlonzsákokkal, hátizsákokkal, elhullott szamarakkal, lovakkal, vizesflakonokkal, és drogozásra használatos dolgokkal. Hallottam egy csomó történetet is, hogy kik és hogy jönnek át illegálisan a határon. Érdekes volt ott körülnézni.

A hőmérséklet nappal meleg volt, de nem volt kibírhatatlanul nagy forróság. (Persze November van, gondolom Július közepén kegyetlen lehet a hőség.) Éjszakára viszont nem árt ha jól felöltözik az ember, mert én nagy kabátban voltam de teljesen szétfagytam. Gondoltam hogy nincs meleg éjjel közvetlenül a sivatag mellett, de azért kb. 5 fokra nem számítottam.

A motellel viszont voltak problémák. A többiek panaszkodtak, hogy az egyik szobában nem ment a légkondi. Kaptak másik szobát, az meg össze volt hányva. Másnap átmentek egy másik motelbe. Szerencsére az előző helyen nem kellett fizetniük.
Az utolsó napon nekem is velük bajom. Az egyik, hogy 12-re volt kiírva, hogy le kell adni a kulcsot. Ehelyett jött a takarítónő és kopogott 10-kor, hogy 11-kor van kulcsleadás. (Illetve mágneskártyaleadás.) 10:50-kor csörgött a telefon és egy női hang azt mondta, hogy "hagyja el a szobát, adja le a kulcsot és fizessen!". Ez igazán kedvesen hangzott. Már csak az hiányzott, hogy rámrúgják az ajtót és megverjenek. Ha már annyira sürgős volt nekik, leadtam a kulcsot. Persze 12-re jöttek a többiek, úgyhogy ülhettem az ajtó előtt mint egy hajléktalan.

Elnéztünk egy Westgate nevű helyre (Westgate City Center vagy mi volt a neve). Egy nagy bevásárlóhely, vagy szórakozóhely volt, éttermekkel, kocsmákkal, fákkal és szökőkutakkal.

Épp hogy benéztünk, nem vettünk semmit, csak körbejártunk a nyílt utcán, erre megállít minket egy 19 évesnek kinéző biztonsági őr gyerek és ráparancsol az ismerősöm feleségére, hogy "Bele akarok nézni a táskájába!". Eléggé dühösek lettünk, nem is hagytuk szó nélkül. Még ő volt felháborodva a végén. Én megértem, ha egy boltból kifelé jövet besípol valami és akkor kérik el az ember táskáját, de hogy valahol a nyílt utcán, mikor még be se mentünk sehová? Ennek semmi értelme. És minden nővel ezt csinálták, folyamatosan leállították a nőket és rájuk parancsoltak, hogy mutassák meg meg hogy mi van a táskájukban.

Ettünk az étteremben nacho-t (csipsz, sajttal, tejfölfélével, fűszerekkel a tetején), és egy hamburgert. Csomó pénzért 3 adagost adtak. Persze nem lehet annyit megenni, úgyhogy jó itteni szokás szerint ment a szemétbe a rengeteg étel. Bikinis nők sétálgattak fel alá, az egyikőjük mellrák-ellenes nyakláncokat és karpereceket árult. Azt mondta, hogy "ha szeretjük a ciciket, akkor vegyünk nyakláncot vagy karperecet". Vettünk egyet.

Ami még meglepő volt, hogy nagyon sok szép nőt láttam. Nem tudtam, hogy Arizónában ilyen sok gyönyörű nő él.

A csapvíz nem ízlett. Az oké, hogy Arizónát belepi a por, de miért kell hogy a víz is por ízű legyen? Mintha egy zavaros pocsojából ittam volna.

Mindent összevetve érdekes az állam, nem láttam rakást csövest a parkokban, szeméttel van tele a határ menti sivatag, de az utak szélén nem láttam túl sok elszórt szemetet. Graffitiből se volt olyan túl sok a falakon.

(Itt egy rövid videó amit készítettem a kamerámmal - rövid reklám után indul.)


Egy kép amit a repülőn készítettem.

2010. november 5., péntek

"Vedd má' meg a biciklim!"


A tegnapi sétám alkalmával megint leszólított valaki. Ahogy megyek a főút melleti járdán, kiabálnak nekem. Valami fickó hadonászik és hangosan beszél nekem, hogy menjek már oda. Arra vettem az irányt. Egy újnak tűnő kék Mountain bike biciklit tolt maga mellett.

Először előadott egy homályos történetet, miszerint drogosokat vittek el a rendőrök mikor arra sétált és mondta neki az egyik rendőr, hogy ne maradjon ott a drogosok biciklije, úgyhogy megengedték neki neki adták ingyen.

A jobbján a bicaj, a bal kezében meg egy két literes kólásflakon, aminek az alján -valószínűleg- fehérbor lötyögött. Erős alkoholszagot árasztott az arc.

Majd a lényegre tért és azt mondta hogy az ő biciklije ott van a sarkon, ez a kék neki nem kell és ugyan vegyem már meg 10 dollárért. Mondtam neki, hogy köszönöm de nem és elsétáltam.

Jehovás, cigit lejmoló tini, részeg bicikliárus. Ezek engem mindig megtalálnak.

2010. november 3., szerda

Autóbaleset

Utaztunk én pedig az anyósülésen szundítottam. Egy pillanatra kinyitottam a szemem és azt vettem észre, hogy a sofőr alszik mi meg kb. 110 kilométer / órával hajtunk és épp áttérünk a szembe - sávba. Kiáltottam egyet, a sofőr felébredt, félrerántotta a kormányt, a kocsi oldalra fordult, majdnem szaltóztunk egyet, aztán hátramenetben lávágódtunk a domboldalon. Lehet hogy poénnak tűnik, de mind a ketten beparáztunk. Kész csoda hogy nem esett bajunk. Úgy 2 méterrel arrébb volt a szalagkorlát első betonoszlopa, ha annak nekivágódunk, vagy átfordul a kocsi és szaltózunk, akkor azt biztos nem éltük volna túl.

Nézzétek meg a féknyomot, van vagy 30 méteres.

A balesetet látták egy páran, meg is álltak és hívtak mobilon segítséget.

Jött 1 autómentő, 1 rendőr, 1 mentő és két tűzoltókocsi is.

Itt van egy rövid videó, a pár másodperces reklám után indul.


2010. október 9., szombat

A kísértetjárta farm

Pár családtaggal felkerekedtünk és elugrottunk valami "Kísértetjárta farmra". Volt már ott vagy 100 autó a parkolóban. Kifizettük a belépőt, ahol elmondták, hogy mi merre található. Igazából nem volt túl sok épület, volt egy pizzás, egy jegyváltó, egy céllövölde féleség 3 épület és egy nagy terület. A távolból zombimoraj, sikoltozás és lövöldözés szólt a hangszórókból. Horrorfilmeket vetítettek ki nagy kifeszített vásznakra.


Először a "szellemjárta" épületekbe mentünk be. Igazából nem vagyok nagy rajongója az ilyesminek, fiatalok beöltözek mindenféle ilyesztő jelmezekbe és ránkkiabáltak meg kicsit lökdösődtek. Volt sírkamra szoba, véres orvosi rendelő, az épületek között pedig kukoricalabirintus.


Mikor átértünk az épületeken, átmentünk a traktortúrához. Az átlagéletkor 17 lehetett, én kb. 100 évesnek éreztem ott magam. Felültünk a traktor utánfutójára és kezdetét vette a túra. A hangszórókból szólt a hangos zene, a fiatalok ugráltak, a traktor pedig lassan megindult.

Volt egy csomó helyszín, többek között boszorkányégetős, erdő mélyi láncfűrészes házikós, kényszerzubbonyos ketreces, temetős. Közben boszorkányok, zombik, láncfűrészesek, Freddy Krüger és más ismert és kevésbé ismert figurák rohangáltak a traktor mellett.


Mikor végeztünk a traktoros túrával, a céllövölde következett. Én elég drágának találtam a 10 dollárt a 45 paintball lövésre. Kérdezték, hogy látom-e a narancssárga célpontot. Montam nekik, hogy talán. Igazából vagy 20 méterre volt és nem lehetett nagyobb egy 10 centi átmérőjű körnél. A sötétben nem igazán lehetett látni. A paintball ráadásul nem túl pontos, szóval jól körbelőttem a céltáblát és fogalmam sincs, hogy mit hogy találtam el. Mindegy, adtak egy kis ajándékot, valami pohárfogót és ezzel végződött a farmlátogatás.


Nem volt rossz és végül is együtt volt egy kicsit a család.

2010. szeptember 23., csütörtök

Amerikai házak - hőgutával

Nem tudom ki tervezte a házakat, de több okból is megbukott nálam az illető. Minden ház pontosan ugyanúgy néz ki. Miért kell egyenházakat építeni? Miért kell, hogy minden ház pontosan ugyanúgy nézzen ki? Hallottam olyan esetről, hogy egy férfi berúgott, aztán másnap reggel a szomszédok ébresztették fel, mert nem a saját házába ment be. Először azt mondtam, hogy "micsoda idióta", de aztán látom, hogy minden ház úgy néz ki mint az összes többi, akkor végül is a férfit nem lehet hibáztatni. És mivel minden ugyanúgy néz ki, a kis utcákban a lakóházak és a főutak mellett a boltok, így nem csoda hogy a legtöbb ember vesz GPS-t a kocsijába.

De nem is erről akartam beszélni. Miért kell minden házat ilyen anyagból építeni? És főleg miért kell minden háztetőt valamiféle szurkozott papírral leborítani. Senkinek nem tűnik fel, hogy ha az év 8 hónapjában kicsit rásüt a tetőre a nap, akkor azonnal kibírhatatlan hőség a házban? Miért is jó, hogy ezekbe a házakba 3-4 légkondi is kell, hogy kibírja az ember hőguta nélkül? Miért jó ez? És az még a jó, mikor energiatakarékosságra intik az embert a tévéreklámok.

Azt is "szeretem", mikor nyár közepe van (Július vége, Augusztus eleje), végig 40 fokkal a házban, aztán az egyik nap zuhog az eső és a hőmérséklet visszaesik 25 fokra. Örülünk, örülünk, nem kell megpusztulni a hőségben. Persze, épp csak a távfűtés megindul. Nyár közepén képesek ránkfújni a forró levegőt. Köszönjük. És ez nem vicc, mert már többször is megtörtént.

Télen sem sokkal jobb. Mindig megy a fűtés, mert persze télen is pólóban legyen az ember. Muszáj kinyitni az ablakot tél közepén is, ha az ember nem akarja szétizzadni a ruháját.

Itt meg kell jegyezni, hogy északon lakunk. Bele se merek gondolni, hogy mi lehet a déli államokban. Azt, hogy a hosszúszőrű macskáink mennyire örülnek a hőségnek, azt nem részletezem.

Egy szó mint száz, nem tudom, hogy miért nem lehet cserepet tenni a tetőre, miért nem lehet rendes anyagból házat építeni és miért nem lehet normálisan működtetni a távhőszolgáltatást. Mert nem, nem akarok forró levegőt az arcomba nyár közepén.

A következő blogom is ilyen lesz, mert más is van ami felidegesít. ):-D

2010. augusztus 22., vasárnap

Öreg barát története

A múltkorában félig-meddig üzleti úton voltam, volt alkalmam másokkal beszélgetni. Egy idős imserősöm -aki van vagy 80 éves- háborús történeteket mesélt. Elmondta, hogy megjárta a koreai háborút. Később történelemtanár lett és ki tudja hány évig tanította a gyerekeket. Igen ám, de szóba került az egészségügy is. 80 évesen már elég sok egészségügyi problémája van az embernek, így neki is. Elég sokat kérdezett Magyarországról, aztán az is kiderült, hogy miért.

Elmondta, hogy havonta 1000 dollárt költ egészségügyi biztosításra, gyógyszerekre és nem támogatott egyéb orvosi vizsgálatokra. Ez a fél fizetése. Van egy pár diákja, akiket otthon korrepetál, de az se sokat segít a helyzeten.

Tehát 80 éves háborús veterán, szolgálta az amerikai kormányt a frontvonalon, később pedig az oktatásügyben szolgálta a nemzetet. A kormány pedig így hálálja meg a szolgálatot. Vajon hány idős ember lehet az övéhez hasonló helyzetben? Ez a biztosítós rendszer tarthatatlan, Obama terve úgy hallom rossz és valószínűleg kivitelezhetetlen. Valami változtatás kellene, de nem látom, hogy a politikusok túlzottan törekednének a megoldás keresésére. Csak maszatolnak, mert nekik persze nem kell aggódniuk évi 10-20 ezer dollár miatt, és sokuknak vannak gyógyszeripari vagy biztosítási részvényeik.

Tényleg ezt érdemlik a háborús veteránok és a közalkalmazottak? 80 éves korukra meneküljenek el az országból, mert nem tudják kifizetni a szívgyógyszereiket? Tényleg ennyire lehetetlen lenne úgy változtatni, hogy mindenki jól járjon? Nem lehetne valahogy az adókkal variálni és államosítani az egészségyügyet, hogy az állampolgárok el legyenek látva?

Ami viszont kivágta a biztosítékot az az a hír, amit 2 napja találtam. A háborús veterán volt közalkalmazott idős adófizető állampolgárok nem kapnak ellátást, de valakik mégis kapnak.

Texas officials estimate at least $250 million spent on illegal immigrants annually

AUSTIN – Texas taxpayers spent at least $250 million last year in state prison and health care costs for illegal immigrants...
Forrás link

2010. július 30., péntek

Arizona és az illegálisok

Olvasom ezt a Haon cikket (LINK).

"Több száz aktivista tüntetett csütörtökön Phoenixben a frissen életbelépett bevándorlási törvény ellen. Noha az előírásokon puhítottak egy kicsit, azokat még mindig elfogadhatatlannak tartják a civilek."

Biztos hogy a civilek? Biztos hogy nem az illegális bevándorlók és az őket védő egyesületek?

A múltkor találtam egy internetes szavazást, majdnem 96% arra szavazott, hogy támogatja Arizónát és az új törvényt. (LINK) Akkor miről is beszélünk?

"ne legyenek a bevándorlók a célkeresztben."

Szerintem most sincsenek. Célkeresztben vagyunk? Nem érzek semmiféle célkeresztet. Majdnem annyi jogunk van, mint az állampolgároknak.

"Arizona állam kormányzója április végén írta alá a sokat vitatott bevándorlásügyi törvényt, amellyel a hivatalos indoklás szerint az illegális bevándorlók ellen akarják felvenni a küzdelmet."

Hivatalos indoklás szerint? Ez így leírva egy kicsit úgy hangzik, mintha az újságíró szerint ez az új törvény csak ürügy lenne az állam részéről, hogy mostantól zaklathasson másokat.
A helyzet az, hogy egyértelmű, hogy az illegálisok visszaszorítására szolgál a törvény. Se többről, se kevesebbről nincs szó.

"Arizona állam kormányzója április végén írta alá a sokat vitatott bevándorlásügyi törvényt"

A tévében sokat vitatott, mert van egy rakás liberális, akik vitatják, de vannak az adófizetők, akiknek a 95%-a támogatja. Talán ki kéne írni egy népszavazást róla, nem? Ha már demokrácia, akkor bizonyos dolgokról népszavaztatni kellene az embereket. Főleg az ilyen fontos dolgokról.

"A Mexikóval határos állam kormányzója szerint a törvényre azért volt szükség, mert a szövetségi kormányzat nem tudta megállítani az illegális bevándorlást."

Nem tudta, vagy nem akarta? Az USÁ-nak van a világ legerősebb és legjobban felszerelt hadserege. 3 nap alatt meg tudná oldani a problémát, ha kivezényelnék őket a déli határra.

"A törvény lehetőséget ad a rendőrségnek arra, hogy "megalapozott gyanú esetén"
igazoltassanak olyan embereket, akikről feltételezhető: törvénytelenül tartózkodnak az államban."

A Heol még e miatt idegeskedik, de elárulom nekik, hogy Magyarországon meg bármikor, bárkitől elkérheti a személyi igazolványát. Meg se kell magyaráznia, hogy miért kéri.

"Jogvédő szervezetek szerint a törvény utat enged a spanyolajkúak elleni diszkriminációnak és az etnikai alapú kiválasztáshoz, így a mexikói származású emberek zaklatásához vezet majd."

Már ha zaklatásnak veszik azt, hogy 1 perc alatt elővegyék a papírjaikat. Tőlem is elkérheti a rendőr és biztos nem fogok jogvédőkhöz fordulni, ha egy rendőr ránéz a személyi igazolványomra.

Barack Obama amerikai elnök már áprilisban utasította az igazságügyi minisztériumot, hogy vizsgálják meg az arizonai törvényt, amelyet "elhibázottnak" nevezett."

Barack Obama beígért 1200 határőrt. Aztán 600-at. Később megint 1200-at. Mindeddig híre-hamva sincs az új határőröknek. De ha lenne is, 1200 emberről beszélünk, napi 8 órát dolgoznak. Akkor ez az 1200 új határőr rögtön csak 400. Szabadságolások, betegeskedés, így talán ha 300 marad. Ez így nagyon gyenge.

Mit ír az MTI?

" Több száz aktivista tüntetett csütörtökön Phoenixben a frissen életbelépett
bevándorlási törvény ellen... A megmozduláson főként helyi emberi jogvédő
szervek tagjai és spanyolajkú lakosok vettek részt."

Az ilyen tüntetéseken ott vannak az ellentüntetők is, akikről a média legnagyobb része nem szeret beszélni. És az ellentüntetők között vannak spanyolajkúak is, akik legálisan élnek az Egyesült Államokban. Érdemes megnézni a videót és meghallgatni, hogy mit mond a hölgy.

2010. július 27., kedd

A fű és az a szemét

Tegnap sétálgattam. Egész éjjel szakadt az eső, persze kora reggel alig hogy elállt, máris ki voltak téve az automata locsolók és locsolták a füvet. És persze a járdát is, ami miatt a sétálás elég bonyolulttá válik. Minek kell rögtön eső után füvet locsolni? Miért kell a járdát is locsolni?

Érdekes, hogy itt mennyire számít, hogy kinek hogy néz ki a háza körül a fű. Nem jó ha túl hosszú, nem jó ha megsárgul, nem jó ha kikopott. A város külön figyeli, hogy hogy néz ki a gyep a házaknál. Ez elég zavaró, főleg hogy sok helyen 5-8 ezer dollár az éves adó a ház után, amiért semmit nem kapnak a városlakók. Van ahol a kukaelvitelért is külön kell fizetni.

De még meg is érteném, ha mondjuk fontos lenne a városnak az is, hogy ne nézzen ki úgy az egész, mintha egy szeméttelep közepén élne az ember. Mit ér a centire pontosan levágott fű, ha közben a tökéletes gyepen halomban áll a szemét? Itt szó szerint szemétre gondolok, eldobált gyorséttermis papírpoharak, papírzacskók, hamburgeres papírdobozok, széttépett kaparós sorsjegyek, szívószálak, cigicsikkek, összetaposott alumínium üdítősdobozok. Ilyen épületadó mellett nincs pár ember, aki összeszedné a szemetet az út mellől? A házak környékéről miért nem szedik össze a szemetet a házak tulajdonosai? Félévente látok közmunkásokat, akik benzines fújógéppel görgetik a szemetet. Nem lehetne ezt hetente megcsinálni? És minek a benzines gép? A seprű miért nem jó? Vagy a szöges bot és szemeteszsák?

Hiába a jó környék, ha szemét borítja az utcákat. Illetve ha szemét borítja az utcákat, akkor nem is olyan jó a környék, nem igaz?

2010. július 17., szombat

A tanú

Jó pár évvel ezelőtt még otthon többször is megállítottak az utcán ismeretlenek. Széles mosollyal kérdezgették, hogy "Érzi-e Ön, hogy mennyire sok baj van a világban?" és mikor válaszoltam nekik, akkor egy Őrtorony nevű újságot nyomtak a kezembe. Először nem tudtam, hogy mi az, de később rájöttem, hogy Jehova tanúival találkoztam. Másodszorra már rutinosabb voltam, mondtam nekik, hogy ez engem nem érdekel. Kicsit lelkiismeretfurdalással tettem, mert aki mosolyogva megy oda az emberhez, azt nem szokás "lepattintani".

Évekkel későbbb újra megtörtént, mostmár itt kint, az Államokban. Az előbb tettem egy sétát, gondoltam, hogy reggel hatkor úgysincs senki az utcán, de tévedtem. Az sétám felénél -egy benzinkútnál- öltönyös alakokat láttam. Egyikük, -egy fiatal fekete férfi odajött hozzám, széles mosoly, hevönájszdéj. Kezében két újság és már mondta is, hogy "mi itt újságokat szórunk a környéken és...", látom is, az újság ismerős volt, az elején a nagy felirat "Watchtower". Nem is tudtam sokmindent mondani rá, csak annyit, hogy "uhhh... noooo... thank you...". Az biztos, hogy látta rajtam, hogy volt már szerencsém az újságukhoz. Persze nem sértődött meg, csak elbúcsúztunk egy újabb "hevönájszdéj"-el.

Nem szeretem, ha másik a hitükkel próbálnak győzködni. Meg van a saját hitem, de ha én nem zaklatok senkit az én hitemmel, akkor engem se akarjon senki térítgetni. Se Jehovás, se Szcientológus, se Hindu, se másmilyen vallású. Persze megtehetik, csak nem tartom jó dolognak.

2010. július 7., szerda

Ledöbbentem

Az imént olvasgattam egy másik amerikai-magyar blogot és eléggé elgondolkodtam az egyik íráson.

A blog szerzője -nem írom ide a blog címét, nem csinálok neki reklámot- azt írta, hogy a kinti magyarok közül "sajnos sokan komenistázók, magyarkodók, de vannak normálisak is".

Tehát aki nem szereti a kommunistákat, az "nem normális"? Én eddig úgy tudtam, hogy pont az a normális. Amerikában meg főleg az a normális, hogy az ember nem rajong a kommunizmusért. Az amerikai magyarok nagy része érintett '56 kapcsán, így érthető, hogy az itteni magyarok között rengetegen ellenszenvvet éreznek a szélsőbaloldali eszmék iránt. Sokak családjának menekülnie kellett '56 miatt. Miért kéne szeretniük a kommunizmus? Egyáltalán miért kellene, hogy bárki szeresse a kommunizmust? És aki nem szereti az miért "nem normális"?

De hagyjuk a politikát. Nézzük inkább a "magyarkodás" kifejezést. Ez nem politika. Érthetetlen, hogy hogy használhatja ezt a szót egy amerikai magyar. Itt minden ember büszke a gyökereire. Büszke a francia, az angol, az ír, az olasz, büszke a mexikói, az afrikai, az őslakos indián. Mindenki büszként meséli, hogy milyen vér csörgedez az ereiben. A szomszédom házán például egy jókora olasz zászló lengedez.

Nekem nincs magyar zászló még a szobám falán sem, de ha lenne, szerintem akkor sem kellene szégyellnem magam miatta. Vagy igen?

És itt van egy kivándorolt magyar -akinek a blogcímét nem írom ide-, arról beszél, hogy a magyar az ne legyen magyar. Ha az Egyesült Államok beli magyarokat nem szereti, akkor nem tudom mit szólna a brazil magyarokhoz, ahol a magyar néphagyományokat erősen ápolják, népi öltözet, néptánc, hagyományok és magyar táborozás keretében.

Michael Moorról pedig annyit, hogy mennyire hiteles az az ember, aki anti-kapitalista filmet forgat egy kapitalista országban, kapitalista jogok alapján, majd az anti-kapitalista filmjét kapitalista moziknak adja bérbe, jó pénzért, majd kiadja DVD-n a filmet és a kapitalista rendszer előnyeit használva sok millió dollárt kaszál a filmen.

Én biztos nem venném védelmembe a kapitalizmust, mert 1000 hibája van, de Michael Moor akkor is csak egy kétszínű alak.

Kuba sem annyira csodálatos, mint amennyire Michael Moor kamerája mutatja.
Ne ragozzuk túl, épp csak meglepetésként ért, hogy alig látok magyar amerikai blogokat és az egyik forgalmasabb blog egy olyan ateista magyar blogja, aki a kommunizmust élteti. Ledöbbentem.

De vegyük elő az amerikai mentalitást egy pillanatra és mondjuk ki, hogy joga van ahhoz, hogy elmondja, leírja a véleményét, mert az Amerikai Alkotmány minden állampolgár és legálisan itt tartózkodó ember számára garantálja a szólásszabadságot. És ez az amit mindannyian támogathatunk, még ha nem is értünk egyet a másik ember mondanivalójával.

2010. július 6., kedd

Good evening! Vagy mégsem.

Ha az ember idejön az Egyesült Államokba, akkor jobb ha egy kicsit lazán viselkedik. Mikor idejöttem, gondoltam hogy ha este összefutok más emberekkel, akkor jó estét kívánok. Ezt tanították az iskolában is, "Good Evening". Ne tegyétek.

A saját tapasztalatom az, hogy ez itt nagyon nem menő. Sétáltam az utcán, jött velem szembe két szomszéd. Köszönök nekik, hogy Good Evening, erre elmennek mellettem és összesúgnak, hogy "Mit mondott?!". Később mondták mások, hogy itt a Good Evening-et csak a tévébemondó használja.

Az ember mosolyogjon, biccentsen, esetleg dobjon a másik embernek egy sziát vagy egy hellót. Az időseknek is.

Ismerősöknek pedig mondhatjuk, hogy "how are you doing" vagy "nice to meet you".

Nem kell túlbonyolítani.

2010. július 3., szombat

Hátrányos megkülönböztetés

Történt velem egy érdekes dolog a minap. Szerettem volna lőszert rendelni egy online boltból, de kaptam tőlük egy e-mailt, mi szerint ők kizárólag csak állampolgároknak árulnak lőszert és fegyvert. Ez a szabály az az ő boltjukban van érvényben, ilyet más online -vagy átlagos utcai- boltban még nem tapasztaltam.

Nem mintha ne lehetne más -egy állampolgár- nevére rendelni, ezzel kijátszva a szabályukat. Furcsa módon pont ők mondták, hogy ha más nevére rendelek, akkor az úgy rendben van, csak az a más legyen állapolgár.

Ez felvet egy pár kérdést. Ha a vásárló nem mondja nekik, akkor ők honnan tudják, hogy a vásárló nem állampolgár? Kérnek személyi igazolványt lőszervásárlásnál, de azon nincs rajta az állampolgárság. A másik kérdés pedig az, hogy ha pont ők javasolnak olyamit, hogy az ember más nevére rendeljen, akkor mi értelme van a szabálynak?

A legviccesebb pedig az, hogy a boltjuk tele van bolgár, román, orosz, szerb, lengyel, svéd, finn, tájföldi és egyéb nem-amerikai gyártmányú termékekkel. Alig van egy-két amerikai termék a boltjukban. Tehát importálnak, de nem adnak el semmit olyan embereknek, akik nem állampolgárok? Ez nem a vízprédikálás de borivás tipikus esete?

Persze nem mintha nagy sokk ért volna, nem túl zavaró, de azért a történetnek talán van valami tanulsága.

2010. június 27., vasárnap

Amerikai esküvő

A hétvégén esküvőn jártam. Eléggé különbözik egy itteni esküvő egy otthoni esküvőtől. A szertartás délután 2 óra körül kezdődött. 100 ember gyűlt össze, csak úgy mint ahogy a filmeken szokták mutatni, két szélen fehér székek, elől egy kis fehér boltív, virágokkal, alatta a pap és az ifjú pár.

Mikor a pap előtt kimondták a boldogító igent, a család tagjai sorba álltak, az emberek pedig libasorban mentek előttük, megálltak egy-egy szóra, kézfogásra, ölelésre. Ez után mindenki leült, ivott egy kis vizet, kólát.

A fényképezés és egy kis beszélgetés után mindenki kocsiba ült és valami kibérelt helyi épülethez vezetett. A vendégsereg terített asztaloknál várakozott, majd később papírtányérokra lehetett szedni az ételt, csak olyan svédasztalosan. Csirke, húsgombóc, törtkrumpli, húsos tészéta, szósz, saláta és vagdalt gyümölcs. Alkohol egyáltalán nem volt.

A vacsora -vagyis inkább uzsonna- befejeztével után az ifjú pár táncolt. Semmi zenekar, semmi irritáló üvöltő lakodalmas muzsika, csak halk zene, laptopról. Ezután mindenki hazaindult. Az esküvő és az egész nem tartott tovább 4-5 óra hosszánál. Hangulatos volt, dajdajozás nélkül.

2010. június 14., hétfő

Los Angeles másik arca

A tévé másról sem beszél, hogy Los Angeles az angyalok városa, hogy gyönyörű, hogy ott mindenki gazdag sztár és limuzinnal jár, ott minden szép és jó, Hollywood pedig szó szerint egy legenda.

Elmondom, hogy én mit tapasztaltam. Kocsit béreltünk és ahogy vezettünk, az egész város tele volt dobálva szeméttel. Nem csak csikkekkel, hanem több zsák szeméttel, ágymatraccal, koszos hátizsákokkal, nejlonszatyrokkal, kólásflakonokkal

A várost ellepte a szmogfelhő és az autók miatt elég zajos a város, főleg az autópálya mellett.

Az egész környék, de még a hollywoodi utcán is össze voltak festékszórózva, mindenféle banda és rapper tagekkel.

Minden, de minden egyes park és liget tömve van hajléktalanokkal. Nem egy-két hajléktalannal, hanem beborítják a parkokat, szanaszét fetrengenek a füvön. Ami még ennék is rosszabb, hogy nem csak hajléktalanokat látni mindenfelé, hanem szó szerinti csöveseket is, akik a 30 fokos hőségben akár 2 nagykabátban is ücsörögnek az utcákon. Ők nem kicsit koszosak, hanem rettenetesen retkesek.
Az egyikre különösem emlékszem, mert ellepték a galambok. Rajta ültek a fején, a vállán, a karjain, a lábain. A szakálla összeállt a dzsuvától. Elég gusztustalan látvány volt.

Az étteremben elég lekezelően bántak velünk, mikor 3 dolláros borravalót adtunk nekik. Nagyon fennhordta a pincérnő az orrát. Érdekes, hogy a gyorsétteremben is hasonló tapasztalatunk volt. Talán ott mindenki 100 dolláros borravalót ad a pincéreknek?

A hotelszobára nem lehetett panasz, de a csapvíznek eléggé poshadt íze volt.

A kínai negyed lakóinak angoltudását nem részletezném, ott két féle ember van, aki alig beszél angolul és aki egyáltalán nem beszéli a nyelvet.

Hollywood és csillogás. Én mást láttam.

2010. június 13., vasárnap

Amerikai Magyarok Fórum

Elkészült az Amerikai Magyarok Fórum.

http://amerikaimagyarok.freeforums.org/

Minden esély meg van rá, hogy egy nagyobb fórummá váljon, csak rajtatok áll, hogy hányan regisztráltok be.