A hétvégén esküvőn jártam. Eléggé különbözik egy itteni esküvő egy otthoni esküvőtől. A szertartás délután 2 óra körül kezdődött. 100 ember gyűlt össze, csak úgy mint ahogy a filmeken szokták mutatni, két szélen fehér székek, elől egy kis fehér boltív, virágokkal, alatta a pap és az ifjú pár.
Mikor a pap előtt kimondták a boldogító igent, a család tagjai sorba álltak, az emberek pedig libasorban mentek előttük, megálltak egy-egy szóra, kézfogásra, ölelésre. Ez után mindenki leült, ivott egy kis vizet, kólát.
A fényképezés és egy kis beszélgetés után mindenki kocsiba ült és valami kibérelt helyi épülethez vezetett. A vendégsereg terített asztaloknál várakozott, majd később papírtányérokra lehetett szedni az ételt, csak olyan svédasztalosan. Csirke, húsgombóc, törtkrumpli, húsos tészéta, szósz, saláta és vagdalt gyümölcs. Alkohol egyáltalán nem volt.
A vacsora -vagyis inkább uzsonna- befejeztével után az ifjú pár táncolt. Semmi zenekar, semmi irritáló üvöltő lakodalmas muzsika, csak halk zene, laptopról. Ezután mindenki hazaindult. Az esküvő és az egész nem tartott tovább 4-5 óra hosszánál. Hangulatos volt, dajdajozás nélkül.
A mi esküvönk is kb ennyi volt még otthon M.o.-n, bár a vacsit nem papirtányérokra szolgálták, étteremben volt de jól átvertek minket, és nem százan csak huszan voltunk.De ezt is csak azért, hogy ne legyen sértödés...még ennyit sem csináltunk volna egyébként..minek? Nem azon mulik mennyire szeretjük egymást nem? Nekem még fehér ruhám sem volt, vörös volt mert nem akartam fehéret...az olyan snassz....:):):) Igazuk van az amcsiknak, minek tulzásba vinni? Pláne ha 1 év mulva fizethetnek a váloperes ügyvédekre...inkább tegyék félre arra...hehe...van ilyen...
VálaszTörlésPontosan. Minek a nagy hacacáré. A szűkebb, családiasabb összejövetelek sokkal jobbak. :)
VálaszTörlés