2016. május 4., szerda

Amerika: szemüveg beszerzése 2. rész

Rossz volt a szemüveg, egyszerűen semmit se láttam vele. Nagyon ideges voltam, ma vissza kellett menni.

Bementem és mondtam hogy valami nagyon nincs rendben a szemüveggel.

A nő fogta, aztán valami papírral járkálgatott, nézegette hogy mi a helyzet.

Aztán annyit mondott, hogy:

- Megjavítjuk, el lesz intézve.

Néztem rá, de nem mondott mást. Úgyhogy megkérdeztem hogy oké, de mi a gond vele?

- Ó, csak elírtam a számokat. 2.5 helyett 0.5 -öt írtam a papírra. Megcsináljuk, aztán majd egy másik Walmart-ban átveheti.

Bocsánatot nem kért.

De végül is legalább megoldódni látszik a dolog és ez a lényeg. Úgy néz ki hogy a végén még talán látni is fogok valamit.

2016. április 26., kedd

Amerika: Szemüveg beszerzése


A Walmart-ban van szemvizsgálat, úgyhogy felhívtuk őket és időpontot kértünk. Nagyjából 6 nappal későbbre kaptunk is.

Ma kocsiba ültünk és a Walmart felé vettük az irányt. Bent leültettek, ki kellett töltenem egy nyomtatványt, 2 helyen pedig alá kellett írnom. A kérdések között olyan dolgok szerepeltek, minthogy ki volt a korábbi szemészorvosom, voltam-e operálva, hordok-e most szemüveget, kontaktlencsét. A kérdések többsége látással és személyes adatokkal volt kapcsolatos. (Név, lakcím, ilyenek.)

Igazából a gépek mind ugyanolyanok mint a magyar szemészeknél. Azzal megnézték a szemeim.

Aztán egy másik vizsgáló szobába mentem, ott a szemészorvos feltett egy csomó kérdést a látásommal kapcsolatban. A fényes tábláról betű olvasás, majd a lencse-cserélgetés és kérdezte hogy melyik a jobb az 1-es, vagy 2-es, a 3-as, vagy a 4-es. Pont úgy, ahogy a magyar szemészek is szokták.

A végén választottam két szemüveg keretet a polcról. (25 és 50 dollárosakat). A lencsék legolcsóbbja is 110 dollártól kezdődött, tehát 2 szemüvegnél ez már elég komoly összeg, még úgy is hogy a második szemüvegnél 20%-os az árengedmény. De erre még rájött a vizsgálat díja is, és a végén 330 dollárt fizettem ki.

Mivel 200-250-re számítottam, így nem örültem túlzottan a végső összegnek.

7 nap után lehet átvenni a rendelt szemüveget.

Nem volt semmi bonyolult szöveg, minden kérdés teljesen egyszerű volt, szóval még az is könnyedén el tudná intézni, aki amúgy nem túl jó angolos.   8-)

2016. április 19., kedd

Szemétfújás

Az utca végén az egyik ház udvarán már vagy 6-8 éve áll a szemét. Nejlonzacskók, műanyag palackok, McDonald's-os papírdobozok meg mindenféle. Érdekes hogy a városnak nem szúrja a szemét a szemét, holott mi azért is büntetést kapunk ha van egy kis jég a járdán, vagy 5 centivel magasabb néhány fűszál a kelleténél. A szemét viszont sosem gond, a városháza azt elnézi. De tényleg nem csak pár eldobott kis papírról volt szó, hanem sok szemétről.

Pár napja arra felé gyalogoltam, egy fickó szemetet fújt, géppel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy elektromos hátizsák féle, amiből kijön egy porszívócsőre emlékezttető akármi. Aki használja, az úgy néz ki, mintha a Szellemirtókból lépett volna elő.

A lényeg a lényeg, az arc keményen fújatta szemetet a ház körül. Nem hogy egy helyre fújta és összeszedte, hanem csak fújta. Szépen át a járdán, rá a gyepre. Nem szedte össze, dehogy. Jól otthagyta az egészet. A 80%-át odafújta, a maradék 20% meg maradt a bokrok alatt a ház előtt. Úgyhogy most már minden csupa szemét és ha lehet akkor még rosszabbul néz ki az utca vége, minen tele van szeméttel, százával vannak az összegyúrt ételes papírok, nejlonzacskók, kólás flakonokból is van, meg mindenből ami csak elképzelhetó.

Mégis mi értelme van ennek? Belerokkant volna ha nem szétfújja, hanem felszedegeti? Vagy 20 pecen át tökölt vele, annyi idő alatt mindent fel is szehetett volna.

A lényeg hogy most így néz ki a gyep az út mellett.



2016. január 14., csütörtök

Ház vásárlás az Egyesült Államokban

Tegnaptól a tulajdonosává váltam egy 4 szobás háznak, amihez egy erdő is tartozik.

Sokáig tartott, nagyon bonyolult volt, viszont olcsóbban jutottam hozzá mint gondoltam, rengeteg pénzt megspóroltam. Annyit hogy csak a föld vele megéri a pénzt amit kifizettem, úgyhogy a ház tulajdonképpen ajándék volt mellé.

Érdekes módon a tulajdonos -egy bank- nem akart hitelszerződést kötni velem, inkább ide adta $7500-al olcsóbban, csak az volt a kikötésük hogy készpénzzel fizessek. Elég érdekes üzleti modell hogy az eladó viszi le az árat, ahelyett hogy minél többet kérne. Viszont ez a bankoknál így megy. H nincs pont, nincs hitel.

Ha nincs kocsid, hitelfizetésed, hitelkártyád, számlák a neveden, akkor egyszerűen nem fogsz banktól hitelt kapni. Akkor se ha jól keresel, akkor se ha bizonyítani tudod hogy jól keresel, akkor se ha egyértelműen látszik hogy van pénzed és tudnád fizetni a hiteleket. Pontrendszer van, amit lehet építgetni, ugyanakkor értelmetlenebb ez a rendszer mint a magyarországi. Magyarországon akinek állása van, az kaphat hitelt. Az Egyesült Államokban meg az kaphat, akinek pontjai vannak. Tehát annak is van esélye hitelre, aki hajléktalan munkanélküli és egyértelmű hogy nem tudná visszafizetni.

Beszereztem egy hitelkártyát, de végül nem kellett a pontozás. Gondolkodom hogy vissza is kellene adnom, mert az utóbbi 2 hónapban csak annyi jött le, hogy a hitelkártya jól megbonyolít mindent, átláthatatlan lesz tőle az anyagi helyzet és a sok apró betűs szöveg miatt a szerződésben rejtett dolgok vannak, úgyhogy az ingyen kártáért végül mégis fizetni kell minden hónapban.
Úgyhogy mindenki vigyázzon aki az USA-ban akar hitelkártyához jutni.

Maga a vásárlás bonyolult, jóformán minden ingatlanügynökökön keresztül történik, igaz, ha egy jó ügynöke van valakinek, akkor az mindent elintéz és gyorsan dolgozik. Rengeteg papírmunka, ajánlattételek, átírások, szerződések. Elég sok kérdés is felmerül közben, aminél jó ha van egy ingatlanügynök aki válaszolni tud. Az egész vásárlás lebonyolítható úgy, hogy nem találkozik se a vevó, se az eladó, se az ingatlanügynök. Emailezés, Internet, telefon, scanner és nyomtató kell hozzá. Igazából a telefon is csak a biztosítás elintézéséhez kellett, nem magához a vásárláshoz.

Aki háztulajdonossá válik és olyan ingatlana van, ami után adót kell fizetnie, az készüljön fel arra hogy nem éves adó van, hanem féléves. Egy nyári és egy téli ingatlanadó.

Egyelőre csak ennyi tapasztalatot szereztem, de később valószínűleg még írni fogok a ház-helyzetről, adókról és hasonló dolgokról.

A lényeg hogy végül is nem kellett a banktól pénzt kölcsön kérnem kérnem. Viszont más úton szereztem egy kis hitelt és ráment az adópénzem is. Most már csak hajtani kell tovább a munkában, de valószínűleg nem lesz probléma.







Nincs a házhoz kerítés és főleg nem kolbászból, de mint látható, ha az USA-ban van munka, akkor annak egy idő után eredménye is van.

2013. május 31., péntek

Séta az esőben

Borús volt az égbolt, de azért mégis megejtettem a napi sétámat. Elkezdett esni, sőt zuhogni, de inkább nem fordultam vissza. Teljesen elázott a terep színű pólóm és a fekete nadrágom. Mikor a gyorséttermek előtt gyalogoltam, egy ott ülő izompólós napszemüveges férfi odaszólt nekem, hogy:

- Katona vagy?
- Nem vagyok. - feleltem.
- Jó, ne is legyél. A kormány le se sz*rja az embereket.
- Ez igaz.
- Mardj itthon és foglalkozz a családoddal. Ne lépj be a seregbe. - mondta.
- Nem fogok belépni.

Rövid de velős beszélgetés egy -biztosan- veteránnal. 

2013. április 10., szerda

Amerikai banki ügyfélszolgálat

A bankomnál néhány évvel ezelőttig teljesen ingyen lehetett folyószámlát nyitni és tartani. Ez megváltozott és fizetőssé tették, de a számlavezetési díj néhány módszerrel elkerülhető, például úgy, hogy van egy bizonyos összeg a számlán ami végig megvan rajta, egész hónapban. Volt egy kis bonyodalom decemberben, ami miatt fizetnem kellett a számlavezetésért. De észrevettem, hogy nem csak decemberben vontak le róla, hanem januárban is. Igen, talán jogosan, viszont a dolog morális része erősen megkérdőjelezhető volt.

Írtam a banknak egy panaszlevelet, megmondtam nekik, hogy talán a szabályzatuk szerint jogosan vették le azt a díjat, de ez akkor sem volt tőlük túl becsületes dolog, mert én nem tudhattam hogy mikortól számítják a  következő hónapot.

Nem kértem tőlük se kártérítést, se pénzt, se semmit, egyszerűen csak megírtam nekik a véleményem.

Kaptam egy gyenge magyarázatot hogy ők ekkor és akkor számolják az új hónap kedetét. Gondoltam hogy oké, ez baromság, de nem érdekel. Levettek pénzzel és így jártam.

Ma bejelentkeztem a bankszámlámra és látom, hogy mikor írtam nekik és válaszoltak, egyúttal visszakülték a  januári számlavezetési díjat! Visszaküldték a pénzt, pedig nem is kértem tőlük, hanem saját maguktól visszautalták a számlámra!

Melyik magyarországi bank tette volna meg ugyanezt? Egyáltalán válaszoltak volna a panaszlevélre? A pénzt biztosan nem küldték volna vissza, affelől semmi kétségem. Még mindig meglep, hogy egy panaszlevéllel tényleg el lehet érni azt, hogy egy cég, bank, hivatalos hely fogalkozzon egy kis problémával. Pedig itt ez nem egy különleges dolog, csak nekem mint magyar embernek furcsa.

(Azt még hozzászűzném ehhez a szösszenethez, hogy három másik alkalommal már visszakaptam a havidíjat, mikor személyesen mentem be a bankomhoz.)

2013. január 17., csütörtök

Megint egy büntetés

Gyanúsan csendesen teltek a hónapok, úgyhogy várható volt hogy újabb idegborzoló dolog fog történni. Ez ma meg is történt.

Délután kopogott valaki az ajtón, majd átadott egy borítékot. A borítékban volt egy szép kis papírlap, ráírva azzal, hogy ezúttal miért büntet meg minket a városháza.

A bejegyzés szerint valaki feljelentett minket azért, mert etettük az kis vadállatokat. És ha etetünk, akkor tilos a földre tenni magokat, mert hogy az etetőt azt a földtől 45 hüvelykre (Kb. 1 méter) kell elhelyezni. Vajon ezt honnan kellene tudnunk? Soha senki nem mondta. Mi baj a kismadarakkal? Aki utálja a madarakat és a mókusokat, az költözzön betonnal borított metropoliszba. Egy New York-i felhőkarcoló tetején majd nem lát se galabot, se mókust.

És mekkora a büntetés? 150 dollár!

Vajon ki jelenthetett fel? Vajon ki? Csak nem a szemét szomszéd, aki mással se foglalkozik csak azzal, hogy a mi udvarunk épp hogy néz ki? Csak nem az a szomszéd aki a kocsijaival mindig a mi házunk elé parkol? Csak nem az a szomszéd amelyik állandóan bőgeti a kocsijait, a hókotróit és a többi járművét, nem beszélve a rádiójáról? De igen, valószínűleg ő jelentett fel minket. Megint.