Az imént olvasgattam egy másik amerikai-magyar blogot és eléggé elgondolkodtam az egyik íráson.
A blog szerzője -nem írom ide a blog címét, nem csinálok neki reklámot- azt írta, hogy a kinti magyarok közül "sajnos sokan komenistázók, magyarkodók, de vannak normálisak is".
Tehát aki nem szereti a kommunistákat, az "nem normális"? Én eddig úgy tudtam, hogy pont az a normális. Amerikában meg főleg az a normális, hogy az ember nem rajong a kommunizmusért. Az amerikai magyarok nagy része érintett '56 kapcsán, így érthető, hogy az itteni magyarok között rengetegen ellenszenvvet éreznek a szélsőbaloldali eszmék iránt. Sokak családjának menekülnie kellett '56 miatt. Miért kéne szeretniük a kommunizmus? Egyáltalán miért kellene, hogy bárki szeresse a kommunizmust? És aki nem szereti az miért "nem normális"?
De hagyjuk a politikát. Nézzük inkább a "magyarkodás" kifejezést. Ez nem politika. Érthetetlen, hogy hogy használhatja ezt a szót egy amerikai magyar. Itt minden ember büszke a gyökereire. Büszke a francia, az angol, az ír, az olasz, büszke a mexikói, az afrikai, az őslakos indián. Mindenki büszként meséli, hogy milyen vér csörgedez az ereiben. A szomszédom házán például egy jókora olasz zászló lengedez.
Nekem nincs magyar zászló még a szobám falán sem, de ha lenne, szerintem akkor sem kellene szégyellnem magam miatta. Vagy igen?
És itt van egy kivándorolt magyar -akinek a blogcímét nem írom ide-, arról beszél, hogy a magyar az ne legyen magyar. Ha az Egyesült Államok beli magyarokat nem szereti, akkor nem tudom mit szólna a brazil magyarokhoz, ahol a magyar néphagyományokat erősen ápolják, népi öltözet, néptánc, hagyományok és magyar táborozás keretében.
Michael Moorról pedig annyit, hogy mennyire hiteles az az ember, aki anti-kapitalista filmet forgat egy kapitalista országban, kapitalista jogok alapján, majd az anti-kapitalista filmjét kapitalista moziknak adja bérbe, jó pénzért, majd kiadja DVD-n a filmet és a kapitalista rendszer előnyeit használva sok millió dollárt kaszál a filmen.
Én biztos nem venném védelmembe a kapitalizmust, mert 1000 hibája van, de Michael Moor akkor is csak egy kétszínű alak.
Kuba sem annyira csodálatos, mint amennyire Michael Moor kamerája mutatja.
Ne ragozzuk túl, épp csak meglepetésként ért, hogy alig látok magyar amerikai blogokat és az egyik forgalmasabb blog egy olyan ateista magyar blogja, aki a kommunizmust élteti. Ledöbbentem.
De vegyük elő az amerikai mentalitást egy pillanatra és mondjuk ki, hogy joga van ahhoz, hogy elmondja, leírja a véleményét, mert az Amerikai Alkotmány minden állampolgár és legálisan itt tartózkodó ember számára garantálja a szólásszabadságot. És ez az amit mindannyian támogathatunk, még ha nem is értünk egyet a másik ember mondanivalójával.
A blog szerzője -nem írom ide a blog címét, nem csinálok neki reklámot- azt írta, hogy a kinti magyarok közül "sajnos sokan komenistázók, magyarkodók, de vannak normálisak is".
Tehát aki nem szereti a kommunistákat, az "nem normális"? Én eddig úgy tudtam, hogy pont az a normális. Amerikában meg főleg az a normális, hogy az ember nem rajong a kommunizmusért. Az amerikai magyarok nagy része érintett '56 kapcsán, így érthető, hogy az itteni magyarok között rengetegen ellenszenvvet éreznek a szélsőbaloldali eszmék iránt. Sokak családjának menekülnie kellett '56 miatt. Miért kéne szeretniük a kommunizmus? Egyáltalán miért kellene, hogy bárki szeresse a kommunizmust? És aki nem szereti az miért "nem normális"?
De hagyjuk a politikát. Nézzük inkább a "magyarkodás" kifejezést. Ez nem politika. Érthetetlen, hogy hogy használhatja ezt a szót egy amerikai magyar. Itt minden ember büszke a gyökereire. Büszke a francia, az angol, az ír, az olasz, büszke a mexikói, az afrikai, az őslakos indián. Mindenki büszként meséli, hogy milyen vér csörgedez az ereiben. A szomszédom házán például egy jókora olasz zászló lengedez.
Nekem nincs magyar zászló még a szobám falán sem, de ha lenne, szerintem akkor sem kellene szégyellnem magam miatta. Vagy igen?
És itt van egy kivándorolt magyar -akinek a blogcímét nem írom ide-, arról beszél, hogy a magyar az ne legyen magyar. Ha az Egyesült Államok beli magyarokat nem szereti, akkor nem tudom mit szólna a brazil magyarokhoz, ahol a magyar néphagyományokat erősen ápolják, népi öltözet, néptánc, hagyományok és magyar táborozás keretében.
Michael Moorról pedig annyit, hogy mennyire hiteles az az ember, aki anti-kapitalista filmet forgat egy kapitalista országban, kapitalista jogok alapján, majd az anti-kapitalista filmjét kapitalista moziknak adja bérbe, jó pénzért, majd kiadja DVD-n a filmet és a kapitalista rendszer előnyeit használva sok millió dollárt kaszál a filmen.
Én biztos nem venném védelmembe a kapitalizmust, mert 1000 hibája van, de Michael Moor akkor is csak egy kétszínű alak.
Kuba sem annyira csodálatos, mint amennyire Michael Moor kamerája mutatja.
Ne ragozzuk túl, épp csak meglepetésként ért, hogy alig látok magyar amerikai blogokat és az egyik forgalmasabb blog egy olyan ateista magyar blogja, aki a kommunizmust élteti. Ledöbbentem.
De vegyük elő az amerikai mentalitást egy pillanatra és mondjuk ki, hogy joga van ahhoz, hogy elmondja, leírja a véleményét, mert az Amerikai Alkotmány minden állampolgár és legálisan itt tartózkodó ember számára garantálja a szólásszabadságot. És ez az amit mindannyian támogathatunk, még ha nem is értünk egyet a másik ember mondanivalójával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése