Már sokadszorra fordul elő, hogy az utcán megállítanak. Általában cigit kérnek, nem tudom miből gondolják hogy dohányzom. Van hogy tizenévesek állítanak meg, hogy adjak nekik cigit, a múltkor egy olyan fazon kért cigit, aki első ránézésre is crack kokain függő lehetett. Kikapart foltok voltak az arcán és a nyakát is folyamatosan vakargatta.
Aztán ott volt a biciklit toló 40-es alak, aki rám akarta tukmálni a kerékpárt amit -az állítása szerint- talált. Hogy nem-e adnék 10 dollárt a bicikliért. Nem, nem adnék 10 dollárt, se 1-et, se 5 centet. Aki sétál az utcán az nem talál drága kerékpárokat a járda mellett. Az a bicikli valakié volt.
Pár napja egy csapat tizenéves tolt elém egy bödönt, hogy ugyan adakozzak már valami bandának, mert zenélnének. Kispajtások, spóroljátok össze a zsebpénzből. Nem olyan nehéz az. Nem hiszem hogy túl jó megoldás ez az étterem előtti vödörrel koldulás.
Tegnap egy szakállas férfi állított meg ugyanazelőtt az étterem előtt, hogy elment a busza és kéne neki jegyre pénz, hogy a következőre felszállhasson. Mondtam neki, hogy sajnálom de nem tudok adni, erre mondta hogy semmi baj, "God bless you". Tényleg sajnáltam, de volt nálam vagy 8 cent meg a hitelkártyám, nem szoktam pénzt hordani magamnál. Meg persze én se fáról szüretelem a dollárokat, hanem dolgozom a fizetésért. Előfordul hogy adakozom, de csak akkor ha látom értelmét. Cigarettát meg szívjon az, akinek telik rá.
Érdekes módon az a 2 csöves aki errefelé él, az sose kérdeget. Ők nem kérnek se cigit, se aprót, hanem szedegetik a kólás és sörösdobozokat a járdaszegélyről. Senkit nem zavarnak.
Nem tudom hogy mi ebből a tanulság, csak gondoltam leírom.