Utazás Arizónába

Mióta visszaértem folyamatosan dolgozom, de most van egy kis időm a blogra is.

A repülőút oda-vissza simán ment, arról nem írok semmit. Ellenben az Arizónában töltött idő elég érdekes volt.

A Los Angeles-i durva pincérek után kellemes meglepetés volt, hogy Arizónában normálisan beszéltek velünk. Nem sasolták, hogy mennyi borravalót adtunk nekik, mosolyogtak, és bár az egyik helyen záróra volt mikor ettünk, nem kergettek ki minket az étteremből. Nem is szóltak, mi vettük észre, hogy talán már zárórára készülődtek.

Az első étteremben egy kis levest ettem, ami nem volt rossz. Ami nagyon nem kellett, az a "ház specialitása" volt. Meggyes pite. Egyszerűen ehetetlen volt. Nem az íze miatt, hanem a cukor miatt. Szerintem több volt benne a cukor, mint a meggy. De talán az 50 centet megérte, mert egy gömb fagyit is tettek a tetejére, amit azért meg lehetett enni. Ez történt az első napon.

Az éjszakát egy ottani ismerősnél töltöttem a vendégszobájukban. Meglepő volt látni, hogy a környéken sok nagy ház volt, nem a tipikus kis házak. A másik érdekes dolog, hogy minden ház barna színű. Nem sok értelmét látom, mert ha meleg van, akkor a fehér ház az ésszerű, és ahol nincs túl sok növény, ott zöldre festett házakat tudnék elképzelni. Bár lehet, hogy a barna por miatt festik eleve barnára a házakat. A Google-n nem találtam erre választ.

Aki nagyon szereti a szép gyepet, az ne akarjon Arizonába költözni, mert füvet sehol se láttam. Már Phoenix-ben és attól délre. Gondolom északabbra van fű. Fából van pár féle, átlagosan kinéző és pálmafa szerű. És persze bokrok és kaktuszok. Arra számítottam, hogy kukoricát látok majd a földeken, de ehelyett gyapot volt mindenütt.

Másnap a mexikói határra is kinéztünk, csak úgy kíváncsiságból. (Fegyver nélkül ne menjen oda senki.) A sivatag tele van szórva szeméttel, nejlonzsákokkal, hátizsákokkal, elhullott szamarakkal, lovakkal, vizesflakonokkal, és drogozásra használatos dolgokkal. Hallottam egy csomó történetet is, hogy kik és hogy jönnek át illegálisan a határon. Érdekes volt ott körülnézni.

A hőmérséklet nappal meleg volt, de nem volt kibírhatatlanul nagy forróság. (Persze November van, gondolom Július közepén kegyetlen lehet a hőség.) Éjszakára viszont nem árt ha jól felöltözik az ember, mert én nagy kabátban voltam de teljesen szétfagytam. Gondoltam hogy nincs meleg éjjel közvetlenül a sivatag mellett, de azért kb. 5 fokra nem számítottam.

A motellel viszont voltak problémák. A többiek panaszkodtak, hogy az egyik szobában nem ment a légkondi. Kaptak másik szobát, az meg össze volt hányva. Másnap átmentek egy másik motelbe. Szerencsére az előző helyen nem kellett fizetniük.
Az utolsó napon nekem is velük bajom. Az egyik, hogy 12-re volt kiírva, hogy le kell adni a kulcsot. Ehelyett jött a takarítónő és kopogott 10-kor, hogy 11-kor van kulcsleadás. (Illetve mágneskártyaleadás.) 10:50-kor csörgött a telefon és egy női hang azt mondta, hogy "hagyja el a szobát, adja le a kulcsot és fizessen!". Ez igazán kedvesen hangzott. Már csak az hiányzott, hogy rámrúgják az ajtót és megverjenek. Ha már annyira sürgős volt nekik, leadtam a kulcsot. Persze 12-re jöttek a többiek, úgyhogy ülhettem az ajtó előtt mint egy hajléktalan.

Elnéztünk egy Westgate nevű helyre (Westgate City Center vagy mi volt a neve). Egy nagy bevásárlóhely, vagy szórakozóhely volt, éttermekkel, kocsmákkal, fákkal és szökőkutakkal.

Épp hogy benéztünk, nem vettünk semmit, csak körbejártunk a nyílt utcán, erre megállít minket egy 19 évesnek kinéző biztonsági őr gyerek és ráparancsol az ismerősöm feleségére, hogy "Bele akarok nézni a táskájába!". Eléggé dühösek lettünk, nem is hagytuk szó nélkül. Még ő volt felháborodva a végén. Én megértem, ha egy boltból kifelé jövet besípol valami és akkor kérik el az ember táskáját, de hogy valahol a nyílt utcán, mikor még be se mentünk sehová? Ennek semmi értelme. És minden nővel ezt csinálták, folyamatosan leállították a nőket és rájuk parancsoltak, hogy mutassák meg meg hogy mi van a táskájukban.

Ettünk az étteremben nacho-t (csipsz, sajttal, tejfölfélével, fűszerekkel a tetején), és egy hamburgert. Csomó pénzért 3 adagost adtak. Persze nem lehet annyit megenni, úgyhogy jó itteni szokás szerint ment a szemétbe a rengeteg étel. Bikinis nők sétálgattak fel alá, az egyikőjük mellrák-ellenes nyakláncokat és karpereceket árult. Azt mondta, hogy "ha szeretjük a ciciket, akkor vegyünk nyakláncot vagy karperecet". Vettünk egyet.

Ami még meglepő volt, hogy nagyon sok szép nőt láttam. Nem tudtam, hogy Arizónában ilyen sok gyönyörű nő él.

A csapvíz nem ízlett. Az oké, hogy Arizónát belepi a por, de miért kell hogy a víz is por ízű legyen? Mintha egy zavaros pocsojából ittam volna.

Mindent összevetve érdekes az állam, nem láttam rakást csövest a parkokban, szeméttel van tele a határ menti sivatag, de az utak szélén nem láttam túl sok elszórt szemetet. Graffitiből se volt olyan túl sok a falakon.

(Itt egy rövid videó amit készítettem a kamerámmal - rövid reklám után indul.)


Egy kép amit a repülőn készítettem.

A kísértetjárta farm

Pár családtaggal felkerekedtünk és elugrottunk valami "Kísértetjárta farmra". Volt már ott vagy 100 autó a parkolóban. Kifizettük a belépőt, ahol elmondták, hogy mi merre található. Igazából nem volt túl sok épület, volt egy pizzás, egy jegyváltó, egy céllövölde féleség 3 épület és egy nagy terület. A távolból zombimoraj, sikoltozás és lövöldözés szólt a hangszórókból. Horrorfilmeket vetítettek ki nagy kifeszített vásznakra.

Először a "szellemjárta" épületekbe mentünk be. Igazából nem vagyok nagy rajongója az ilyesminek, fiatalok beöltözek mindenféle ilyesztő jelmezekbe és ránkkiabáltak meg kicsit lökdösődtek. Volt sírkamra szoba, véres orvosi rendelő, az épületek között pedig kukoricalabirintus.

Mikor átértünk az épületeken, átmentünk a traktortúrához. Az átlagéletkor 17 lehetett, én kb. 100 évesnek éreztem ott magam. Felültünk a traktor utánfutójára és kezdetét vette a túra. A hangszórókból szólt a hangos zene, a fiatalok ugráltak, a traktor pedig lassan megindult.

Volt egy csomó helyszín, többek között boszorkányégetős, erdő mélyi láncfűrészes házikós, kényszerzubbonyos ketreces, temetős. Közben boszorkányok, zombik, láncfűrészesek, Freddy Krüger és más ismert és kevésbé ismert figurák rohangáltak a traktor mellett.

Mikor végeztünk a traktoros túrával, a céllövölde következett. Én elég drágának találtam a 10 dollárt a 45 paintball lövésre. Kérdezték, hogy látom-e a narancssárga célpontot. Montam nekik, hogy talán. Igazából vagy 20 méterre volt és nem lehetett nagyobb egy 10 centi átmérőjű körnél. A sötétben nem igazán lehetett látni. A paintball ráadásul nem túl pontos, szóval jól körbelőttem a céltáblát és fogalmam sincs, hogy mit hogy találtam el. Mindegy, adtak egy kis ajándékot, valami pohárfogót és ezzel végződött a farmlátogatás.

Nem volt rossz és végül is együtt volt egy kicsit a család.

A fű és az a szemét

Tegnap sétálgattam. Egész éjjel szakadt az eső, persze kora reggel alig hogy elállt, máris ki voltak téve az automata locsolók és locsolták a füvet. És persze a járdát is, ami miatt a sétálás elég bonyolulttá válik. Minek kell rögtön eső után füvet locsolni? Miért kell a járdát is locsolni?

Érdekes, hogy itt mennyire számít, hogy kinek hogy néz ki a háza körül a fű. Nem jó ha túl hosszú, nem jó ha megsárgul, nem jó ha kikopott. A város külön figyeli, hogy hogy néz ki a gyep a házaknál. Ez elég zavaró, főleg hogy sok helyen 5-8 ezer dollár az éves adó a ház után, amiért semmit nem kapnak a városlakók. Van ahol a kukaelvitelért is külön kell fizetni.

De még meg is érteném, ha mondjuk fontos lenne a városnak az is, hogy ne nézzen ki úgy az egész, mintha egy szeméttelep közepén élne az ember. Mit ér a centire pontosan levágott fű, ha közben a tökéletes gyepen halomban áll a szemét? Itt szó szerint szemétre gondolok, eldobált gyorséttermis papírpoharak, papírzacskók, hamburgeres papírdobozok, széttépett kaparós sorsjegyek, szívószálak, cigicsikkek, összetaposott alumínium üdítősdobozok. Ilyen épületadó mellett nincs pár ember, aki összeszedné a szemetet az út mellől? A házak környékéről miért nem szedik össze a szemetet a házak tulajdonosai? Félévente látok közmunkásokat, akik benzines fújógéppel görgetik a szemetet. Nem lehetne ezt hetente megcsinálni? És minek a benzines gép? A seprű miért nem jó? Vagy a szöges bot és szemeteszsák?

Hiába a jó környék, ha szemét borítja az utcákat. Illetve ha szemét borítja az utcákat, akkor nem is olyan jó a környék, nem igaz?

Good evening! Vagy mégsem.

Ha az ember idejön az Egyesült Államokba, akkor jobb ha egy kicsit lazán viselkedik. Mikor idejöttem, gondoltam hogy ha este összefutok más emberekkel, akkor jó estét kívánok. Ezt tanították az iskolában is, "Good Evening". Ne tegyétek.

A saját tapasztalatom az, hogy ez itt nagyon nem menő. Sétáltam az utcán, jött velem szembe két szomszéd. Köszönök nekik, hogy Good Evening, erre elmennek mellettem és összesúgnak, hogy "Mit mondott?!". Később mondták mások, hogy itt a Good Evening-et csak a tévébemondó használja.

Az ember mosolyogjon, biccentsen, esetleg dobjon a másik embernek egy sziát vagy egy hellót. Az időseknek is.

Ismerősöknek pedig mondhatjuk, hogy "how are you doing" vagy "nice to meet you".

Nem kell túlbonyolítani.

Amerikai esküvő

A hétvégén esküvőn jártam. Eléggé különbözik egy itteni esküvő egy otthoni esküvőtől. A szertartás délután 2 óra körül kezdődött. 100 ember gyűlt össze, csak úgy mint ahogy a filmeken szokták mutatni, két szélen fehér székek, elől egy kis fehér boltív, virágokkal, alatta a pap és az ifjú pár.

Mikor a pap előtt kimondták a boldogító igent, a család tagjai sorba álltak, az emberek pedig libasorban mentek előttük, megálltak egy-egy szóra, kézfogásra, ölelésre. Ez után mindenki leült, ivott egy kis vizet, kólát.

A fényképezés és egy kis beszélgetés után mindenki kocsiba ült és valami kibérelt helyi épülethez vezetett. A vendégsereg terített asztaloknál várakozott, majd később papírtányérokra lehetett szedni az ételt, csak olyan svédasztalosan. Csirke, húsgombóc, törtkrumpli, húsos tészéta, szósz, saláta és vagdalt gyümölcs. Alkohol egyáltalán nem volt.

A vacsora -vagyis inkább uzsonna- befejeztével után az ifjú pár táncolt. Semmi zenekar, semmi irritáló üvöltő lakodalmas muzsika, csak halk zene, laptopról. Ezután mindenki hazaindult. Az esküvő és az egész nem tartott tovább 4-5 óra hosszánál. Hangulatos volt, dajdajozás nélkül.