A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyesült államok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyesült államok. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. április 26., kedd

Amerika: Szemüveg beszerzése


A Walmart-ban van szemvizsgálat, úgyhogy felhívtuk őket és időpontot kértünk. Nagyjából 6 nappal későbbre kaptunk is.

Ma kocsiba ültünk és a Walmart felé vettük az irányt. Bent leültettek, ki kellett töltenem egy nyomtatványt, 2 helyen pedig alá kellett írnom. A kérdések között olyan dolgok szerepeltek, minthogy ki volt a korábbi szemészorvosom, voltam-e operálva, hordok-e most szemüveget, kontaktlencsét. A kérdések többsége látással és személyes adatokkal volt kapcsolatos. (Név, lakcím, ilyenek.)

Igazából a gépek mind ugyanolyanok mint a magyar szemészeknél. Azzal megnézték a szemeim.

Aztán egy másik vizsgáló szobába mentem, ott a szemészorvos feltett egy csomó kérdést a látásommal kapcsolatban. A fényes tábláról betű olvasás, majd a lencse-cserélgetés és kérdezte hogy melyik a jobb az 1-es, vagy 2-es, a 3-as, vagy a 4-es. Pont úgy, ahogy a magyar szemészek is szokták.

A végén választottam két szemüveg keretet a polcról. (25 és 50 dollárosakat). A lencsék legolcsóbbja is 110 dollártól kezdődött, tehát 2 szemüvegnél ez már elég komoly összeg, még úgy is hogy a második szemüvegnél 20%-os az árengedmény. De erre még rájött a vizsgálat díja is, és a végén 330 dollárt fizettem ki.

Mivel 200-250-re számítottam, így nem örültem túlzottan a végső összegnek.

7 nap után lehet átvenni a rendelt szemüveget.

Nem volt semmi bonyolult szöveg, minden kérdés teljesen egyszerű volt, szóval még az is könnyedén el tudná intézni, aki amúgy nem túl jó angolos.   8-)

2016. január 14., csütörtök

Ház vásárlás az Egyesült Államokban

Tegnaptól a tulajdonosává váltam egy 4 szobás háznak, amihez egy erdő is tartozik.

Sokáig tartott, nagyon bonyolult volt, viszont olcsóbban jutottam hozzá mint gondoltam, rengeteg pénzt megspóroltam. Annyit hogy csak a föld vele megéri a pénzt amit kifizettem, úgyhogy a ház tulajdonképpen ajándék volt mellé.

Érdekes módon a tulajdonos -egy bank- nem akart hitelszerződést kötni velem, inkább ide adta $7500-al olcsóbban, csak az volt a kikötésük hogy készpénzzel fizessek. Elég érdekes üzleti modell hogy az eladó viszi le az árat, ahelyett hogy minél többet kérne. Viszont ez a bankoknál így megy. H nincs pont, nincs hitel.

Ha nincs kocsid, hitelfizetésed, hitelkártyád, számlák a neveden, akkor egyszerűen nem fogsz banktól hitelt kapni. Akkor se ha jól keresel, akkor se ha bizonyítani tudod hogy jól keresel, akkor se ha egyértelműen látszik hogy van pénzed és tudnád fizetni a hiteleket. Pontrendszer van, amit lehet építgetni, ugyanakkor értelmetlenebb ez a rendszer mint a magyarországi. Magyarországon akinek állása van, az kaphat hitelt. Az Egyesült Államokban meg az kaphat, akinek pontjai vannak. Tehát annak is van esélye hitelre, aki hajléktalan munkanélküli és egyértelmű hogy nem tudná visszafizetni.

Beszereztem egy hitelkártyát, de végül nem kellett a pontozás. Gondolkodom hogy vissza is kellene adnom, mert az utóbbi 2 hónapban csak annyi jött le, hogy a hitelkártya jól megbonyolít mindent, átláthatatlan lesz tőle az anyagi helyzet és a sok apró betűs szöveg miatt a szerződésben rejtett dolgok vannak, úgyhogy az ingyen kártáért végül mégis fizetni kell minden hónapban.
Úgyhogy mindenki vigyázzon aki az USA-ban akar hitelkártyához jutni.

Maga a vásárlás bonyolult, jóformán minden ingatlanügynökökön keresztül történik, igaz, ha egy jó ügynöke van valakinek, akkor az mindent elintéz és gyorsan dolgozik. Rengeteg papírmunka, ajánlattételek, átírások, szerződések. Elég sok kérdés is felmerül közben, aminél jó ha van egy ingatlanügynök aki válaszolni tud. Az egész vásárlás lebonyolítható úgy, hogy nem találkozik se a vevó, se az eladó, se az ingatlanügynök. Emailezés, Internet, telefon, scanner és nyomtató kell hozzá. Igazából a telefon is csak a biztosítás elintézéséhez kellett, nem magához a vásárláshoz.

Aki háztulajdonossá válik és olyan ingatlana van, ami után adót kell fizetnie, az készüljön fel arra hogy nem éves adó van, hanem féléves. Egy nyári és egy téli ingatlanadó.

Egyelőre csak ennyi tapasztalatot szereztem, de később valószínűleg még írni fogok a ház-helyzetről, adókról és hasonló dolgokról.

A lényeg hogy végül is nem kellett a banktól pénzt kölcsön kérnem kérnem. Viszont más úton szereztem egy kis hitelt és ráment az adópénzem is. Most már csak hajtani kell tovább a munkában, de valószínűleg nem lesz probléma.







Nincs a házhoz kerítés és főleg nem kolbászból, de mint látható, ha az USA-ban van munka, akkor annak egy idő után eredménye is van.

2013. május 31., péntek

Séta az esőben

Borús volt az égbolt, de azért mégis megejtettem a napi sétámat. Elkezdett esni, sőt zuhogni, de inkább nem fordultam vissza. Teljesen elázott a terep színű pólóm és a fekete nadrágom. Mikor a gyorséttermek előtt gyalogoltam, egy ott ülő izompólós napszemüveges férfi odaszólt nekem, hogy:

- Katona vagy?
- Nem vagyok. - feleltem.
- Jó, ne is legyél. A kormány le se sz*rja az embereket.
- Ez igaz.
- Mardj itthon és foglalkozz a családoddal. Ne lépj be a seregbe. - mondta.
- Nem fogok belépni.

Rövid de velős beszélgetés egy -biztosan- veteránnal. 

2013. január 17., csütörtök

Megint egy büntetés

Gyanúsan csendesen teltek a hónapok, úgyhogy várható volt hogy újabb idegborzoló dolog fog történni. Ez ma meg is történt.

Délután kopogott valaki az ajtón, majd átadott egy borítékot. A borítékban volt egy szép kis papírlap, ráírva azzal, hogy ezúttal miért büntet meg minket a városháza.

A bejegyzés szerint valaki feljelentett minket azért, mert etettük az kis vadállatokat. És ha etetünk, akkor tilos a földre tenni magokat, mert hogy az etetőt azt a földtől 45 hüvelykre (Kb. 1 méter) kell elhelyezni. Vajon ezt honnan kellene tudnunk? Soha senki nem mondta. Mi baj a kismadarakkal? Aki utálja a madarakat és a mókusokat, az költözzön betonnal borított metropoliszba. Egy New York-i felhőkarcoló tetején majd nem lát se galabot, se mókust.

És mekkora a büntetés? 150 dollár!

Vajon ki jelenthetett fel? Vajon ki? Csak nem a szemét szomszéd, aki mással se foglalkozik csak azzal, hogy a mi udvarunk épp hogy néz ki? Csak nem az a szomszéd aki a kocsijaival mindig a mi házunk elé parkol? Csak nem az a szomszéd amelyik állandóan bőgeti a kocsijait, a hókotróit és a többi járművét, nem beszélve a rádiójáról? De igen, valószínűleg ő jelentett fel minket. Megint.

2012. május 3., csütörtök

Törvényszegés (Breaking the law, breaking the law!)

Ma kisétáltam a házból és mit látok? Nagy narancssárga papír van felragasztva az ajtónkra.

"Felszólítás, xy település kód megszegve a gyomokról. Ha nem gyomlálnak ki, akkor holnap jön a büntetés."

Nincs túl sok gyomunk, a ház előtt 12 pitypangköteget találtam, de a szomszéd háza előtt százával vannak a pitypangok, úgyhogy nem hinném hogy az lenne a gondjuk. A fű 5-8 centivel hosszabb volt mint a szomszédé, de az miért gond? Tehát a fűvel van a probléma, mert a települési törvényei szerint nem lehet valahány centinél magasabb?

Az a törvény mit mond arról, hogy minden utca és park úgy néz ki mint egy szeméttelep? Repkednek a nejlonzacskók, halomban állnak a csikkek, gyorskajás hamburgeres dobozok és kólás papírpoharak szétdobálva mindenütt. Vagy arról mit mond a nagy törvénykódex, hogy mindenki állandóan füvet nyír és ezzel magas a zajszint és mások nyugalmát zavarják? Néha majd szét hasad a fejem az állandó fűnyíróbőgetéstől. Különösen jó ez, mikor megérkezik tavasszal a meleg és jó lenne nyitott ablaknál ülni a szobában, de nem lehet, mert az utca lakóinak fele épp fűnyírózik.

De a lényeg, hogy a 12 centis füvet visszanyírtam 5 centisre, úhogy megnyugodhat a polgármesteri hivatal.

2011. július 10., vasárnap

USA munka - Kész átverés show

Valaki kérdezte, hogy ez az USAmunka weboldal valódinak tűnik-e. Nem, nem tűnik annak, legális vállalkozásnak meg főleg nem.

Íme a weboldal és a véleményem róla


Biztosan érdemes belevágni, ha egy ingyenes béna weblapszerkesztővel összedobott weboldalon hirdetnek, és még egy domain nevet se vettek a weboldalnak.

"Az USA work stábja"

Nagyon kecsegtető. Nem is beszélve a köteg százdollárosról a weboldal tetején.

Se telefonszám, se levélcím, csak egy email cím, az is gmailes. Lehet, hogy egy 15 éves kissrác szórakozik egy vidéki magyar faluban. A helyesírásból ítélve is csak egy vicc ez az oldal.

Ez a legjobb rész:

"Legális munkavállalásról van szó?

Mi nem intézünk munkavállalási engedélyt. Ez nem a mi dolgunk. Mi munkát adunk bárkinek, aki megfelel a munkára. A magyarok 99.99%-a e nélkül dolgozik az USA-ban. A legutóbbi USA statisztikák szerint megközelítőleg 40 Millió ember dolgozik bejelentés nélkül. Ez ott úgymond teljesen megszokott dolog. Ha valaki elakarja intézni, akkor tudunk segíteni neki benne tanácsokkal, de általában ez ritka a költségek és az idő miatt. Van olyan, aki hat éve dolgozik nálunk, és ebből még gondja sohasem volt."

Tehát ők akár engedély nélkül is adnak munkát, feketén dolgoztatnak embereket, csak mert úgy vannak vele, hogy 40 millióan ezt csinálják, akkor ők is megtehetik. Ha pedig 30 millió az illegális bevándorló és a nagy részük dolgozik, akkor elmondhatjuk, hogy az illegálisan dolgozók nagy része illegális bevándorló. Nem hinném, hogy az Amerikában élő magyarság 99,99%-a illegális bevándorló lenne.

Itt meg a bizonyíték, hogy aki ezt a weboldalt készítette, az nem is tartózkodik az Államokban.

"Ez ott úgymond teljesen megszokott dolog."

Különben azt írta volna, hogy "ez ITT úgymond teljesen megszokott dolog". Nagy poén ahogy leírja, hogy az adócsalás és egyéb bűnözés az megszokott és elfogadott dolog. Elfogadott? Meddig? Amíg el nem kapnak a hatóságok?

Ez is nagyon vicces:

"Miért csak e mailban lehet jelentkezni?

Régebben telefonon lehetett nálunk jelentkezni, de a napi 200 hívást nem tudtuk kezelni. Ha csak minden hívás 5 perc, az is 1000 perc naponta. Volt olyan is, aki szitkozódva hívott fel minket, hogy minek hirdetünk ha nem vesszük fel a telefont. Dehát ha foglalt a telefon, akkor nem tudjuk felvenni!"

Tehát egy komoly cég, aminek még telefonszáma sincs, és arra panaszkodik, hogy túl sok az érdeklődő, azért nincs náluk telefon. Ha olyan jól megy az üzlet, akkor mire fel nem vesznek fel még egy titkárnőt? És rendes levélcímük miért nincs? A postás hátát is kímélni akarják, mert túl nehéz lenne a beérkező levél?

"A mi cégünknek több mint 800 dolgozója van. Ezeknek nagy része amerikai állampolgár. Van egy 180 főnyi magyar dolgozókból álló csapatunk."

Aha. És nincs aki felvegye a telefont. Hihető!

És egy sincs aki tud egy weboldalt készíteni. 800 embert foglalkoztatnak, de nem telik egy domain név vásárlására, ami 10 dollár / év. És a 800 emberből egy főnök sincs, aki a weboldalra kiírná a nevét.

Nagyon ígéretes! Egy cég, aminek nincsennek főnökei, telefonszáma, levélcíme, rendes weboldala, domain neve és mindent így írnak alá, hogy "USA munka stábja". Illegális bevándorlók felbérléséből tartják fenn magukat, munkavállalói engedély nélkül dolgoztatnak embereket, adót csalnak és különböző bűncselekményekre bíztatják az érdeklődőket is.

Kíváncsi vagyok, hogy hány embert sikerült eddig csőbe húzniuk.

Persze az is lehet, hogy tényleg csak egy 15 éves kissrác készítette a honlapot és ő válaszolgat az érdeklődőknek. Nem tudhatjuk, de a weblapot nézve könnyen előfordulhat.

2011. július 4., hétfő

2011. június 12., vasárnap

2011. május 30., hétfő

2010. december 20., hétfő

On the 27th day of Christmas


Nem éppen karácsonyi lesz a téma, de így az ünnepek közeledtével talán mégis találó a cím.

A családom feladott egy csomagot Magyarországról, úgy gondolták 2 hét alatt ide is fog érni, nem lesz gond. A két hétből három lett, sőt mostmár négy. 27 nappal ezelőtt lett feladva a csomag és még híre-hamva sincs, a postás jön-megy, de nem hoz semmit.

A második hét után a magyar postán annyit mondtak, hogy 1 hét múlva jöjjenek vissza. 10 nappal később pedig azt mondták, hogy "Amerika küldött egy körlevelet, hogy nagyon átvizsgálják a csomagokat".
Ez nagyon szép és jó, de eddig is átvizsgálták a küldeményeket, ez még nem kéne hogy 27 napot jelentsen. (Vagy többet, mert mint mondtam eddig még nem érkezett meg a csomag.)

Azt írta valaki, hogy az ajánlott küldemények sokkal lassabban érnek célba, mert mindenhol leellenőrzik, beiktatják. Ezt is értem, de 27 nap alatt akár át is vízibiciklizhettem volna a Csendes Óceánt hogy személyesen vegyem kézbe azt az ajándékot.

A Google-n keresgélve találtam egy olyan hozzászólást is, hogy valaki rendelt Európából valami lemezeket és 6 hét után kapta meg őket.

Végül is egy kis késés nem nagy ügy, de azért jó lenne tudni, hogy nem veszett el a pakk és úton van csak lassan őrölnek a posta mailmai. (De rossz szóvicc.)

2010. november 16., kedd

Utazás Arizónába

Mióta visszaértem folyamatosan dolgozom, de most van egy kis időm a blogra is.

A repülőút oda-vissza simán ment, arról nem írok semmit. Ellenben az Arizónában töltött idő elég érdekes volt.

A Los Angeles-i durva pincérek után kellemes meglepetés volt, hogy Arizónában normálisan beszéltek velünk. Nem sasolták, hogy mennyi borravalót adtunk nekik, mosolyogtak, és bár az egyik helyen záróra volt mikor ettünk, nem kergettek ki minket az étteremből. Nem is szóltak, mi vettük észre, hogy talán már zárórára készülődtek.

Az első étteremben egy kis levest ettem, ami nem volt rossz. Ami nagyon nem kellett, az a "ház specialitása" volt. Meggyes pite. Egyszerűen ehetetlen volt. Nem az íze miatt, hanem a cukor miatt. Szerintem több volt benne a cukor, mint a meggy. De talán az 50 centet megérte, mert egy gömb fagyit is tettek a tetejére, amit azért meg lehetett enni. Ez történt az első napon.

Az éjszakát egy ottani ismerősnél töltöttem a vendégszobájukban. Meglepő volt látni, hogy a környéken sok nagy ház volt, nem a tipikus kis házak. A másik érdekes dolog, hogy minden ház barna színű. Nem sok értelmét látom, mert ha meleg van, akkor a fehér ház az ésszerű, és ahol nincs túl sok növény, ott zöldre festett házakat tudnék elképzelni. Bár lehet, hogy a barna por miatt festik eleve barnára a házakat. A Google-n nem találtam erre választ.

Aki nagyon szereti a szép gyepet, az ne akarjon Arizonába költözni, mert füvet sehol se láttam. Már Phoenix-ben és attól délre. Gondolom északabbra van fű. Fából van pár féle, átlagosan kinéző és pálmafa szerű. És persze bokrok és kaktuszok. Arra számítottam, hogy kukoricát látok majd a földeken, de ehelyett gyapot volt mindenütt.

Másnap a mexikói határra is kinéztünk, csak úgy kíváncsiságból. (Fegyver nélkül ne menjen oda senki.) A sivatag tele van szórva szeméttel, nejlonzsákokkal, hátizsákokkal, elhullott szamarakkal, lovakkal, vizesflakonokkal, és drogozásra használatos dolgokkal. Hallottam egy csomó történetet is, hogy kik és hogy jönnek át illegálisan a határon. Érdekes volt ott körülnézni.

A hőmérséklet nappal meleg volt, de nem volt kibírhatatlanul nagy forróság. (Persze November van, gondolom Július közepén kegyetlen lehet a hőség.) Éjszakára viszont nem árt ha jól felöltözik az ember, mert én nagy kabátban voltam de teljesen szétfagytam. Gondoltam hogy nincs meleg éjjel közvetlenül a sivatag mellett, de azért kb. 5 fokra nem számítottam.

A motellel viszont voltak problémák. A többiek panaszkodtak, hogy az egyik szobában nem ment a légkondi. Kaptak másik szobát, az meg össze volt hányva. Másnap átmentek egy másik motelbe. Szerencsére az előző helyen nem kellett fizetniük.
Az utolsó napon nekem is velük bajom. Az egyik, hogy 12-re volt kiírva, hogy le kell adni a kulcsot. Ehelyett jött a takarítónő és kopogott 10-kor, hogy 11-kor van kulcsleadás. (Illetve mágneskártyaleadás.) 10:50-kor csörgött a telefon és egy női hang azt mondta, hogy "hagyja el a szobát, adja le a kulcsot és fizessen!". Ez igazán kedvesen hangzott. Már csak az hiányzott, hogy rámrúgják az ajtót és megverjenek. Ha már annyira sürgős volt nekik, leadtam a kulcsot. Persze 12-re jöttek a többiek, úgyhogy ülhettem az ajtó előtt mint egy hajléktalan.

Elnéztünk egy Westgate nevű helyre (Westgate City Center vagy mi volt a neve). Egy nagy bevásárlóhely, vagy szórakozóhely volt, éttermekkel, kocsmákkal, fákkal és szökőkutakkal.

Épp hogy benéztünk, nem vettünk semmit, csak körbejártunk a nyílt utcán, erre megállít minket egy 19 évesnek kinéző biztonsági őr gyerek és ráparancsol az ismerősöm feleségére, hogy "Bele akarok nézni a táskájába!". Eléggé dühösek lettünk, nem is hagytuk szó nélkül. Még ő volt felháborodva a végén. Én megértem, ha egy boltból kifelé jövet besípol valami és akkor kérik el az ember táskáját, de hogy valahol a nyílt utcán, mikor még be se mentünk sehová? Ennek semmi értelme. És minden nővel ezt csinálták, folyamatosan leállították a nőket és rájuk parancsoltak, hogy mutassák meg meg hogy mi van a táskájukban.

Ettünk az étteremben nacho-t (csipsz, sajttal, tejfölfélével, fűszerekkel a tetején), és egy hamburgert. Csomó pénzért 3 adagost adtak. Persze nem lehet annyit megenni, úgyhogy jó itteni szokás szerint ment a szemétbe a rengeteg étel. Bikinis nők sétálgattak fel alá, az egyikőjük mellrák-ellenes nyakláncokat és karpereceket árult. Azt mondta, hogy "ha szeretjük a ciciket, akkor vegyünk nyakláncot vagy karperecet". Vettünk egyet.

Ami még meglepő volt, hogy nagyon sok szép nőt láttam. Nem tudtam, hogy Arizónában ilyen sok gyönyörű nő él.

A csapvíz nem ízlett. Az oké, hogy Arizónát belepi a por, de miért kell hogy a víz is por ízű legyen? Mintha egy zavaros pocsojából ittam volna.

Mindent összevetve érdekes az állam, nem láttam rakást csövest a parkokban, szeméttel van tele a határ menti sivatag, de az utak szélén nem láttam túl sok elszórt szemetet. Graffitiből se volt olyan túl sok a falakon.

(Itt egy rövid videó amit készítettem a kamerámmal - rövid reklám után indul.)


Egy kép amit a repülőn készítettem.

2010. november 5., péntek

"Vedd má' meg a biciklim!"


A tegnapi sétám alkalmával megint leszólított valaki. Ahogy megyek a főút melleti járdán, kiabálnak nekem. Valami fickó hadonászik és hangosan beszél nekem, hogy menjek már oda. Arra vettem az irányt. Egy újnak tűnő kék Mountain bike biciklit tolt maga mellett.

Először előadott egy homályos történetet, miszerint drogosokat vittek el a rendőrök mikor arra sétált és mondta neki az egyik rendőr, hogy ne maradjon ott a drogosok biciklije, úgyhogy megengedték neki neki adták ingyen.

A jobbján a bicaj, a bal kezében meg egy két literes kólásflakon, aminek az alján -valószínűleg- fehérbor lötyögött. Erős alkoholszagot árasztott az arc.

Majd a lényegre tért és azt mondta hogy az ő biciklije ott van a sarkon, ez a kék neki nem kell és ugyan vegyem már meg 10 dollárért. Mondtam neki, hogy köszönöm de nem és elsétáltam.

Jehovás, cigit lejmoló tini, részeg bicikliárus. Ezek engem mindig megtalálnak.

2010. október 9., szombat

A kísértetjárta farm

Pár családtaggal felkerekedtünk és elugrottunk valami "Kísértetjárta farmra". Volt már ott vagy 100 autó a parkolóban. Kifizettük a belépőt, ahol elmondták, hogy mi merre található. Igazából nem volt túl sok épület, volt egy pizzás, egy jegyváltó, egy céllövölde féleség 3 épület és egy nagy terület. A távolból zombimoraj, sikoltozás és lövöldözés szólt a hangszórókból. Horrorfilmeket vetítettek ki nagy kifeszített vásznakra.


Először a "szellemjárta" épületekbe mentünk be. Igazából nem vagyok nagy rajongója az ilyesminek, fiatalok beöltözek mindenféle ilyesztő jelmezekbe és ránkkiabáltak meg kicsit lökdösődtek. Volt sírkamra szoba, véres orvosi rendelő, az épületek között pedig kukoricalabirintus.


Mikor átértünk az épületeken, átmentünk a traktortúrához. Az átlagéletkor 17 lehetett, én kb. 100 évesnek éreztem ott magam. Felültünk a traktor utánfutójára és kezdetét vette a túra. A hangszórókból szólt a hangos zene, a fiatalok ugráltak, a traktor pedig lassan megindult.

Volt egy csomó helyszín, többek között boszorkányégetős, erdő mélyi láncfűrészes házikós, kényszerzubbonyos ketreces, temetős. Közben boszorkányok, zombik, láncfűrészesek, Freddy Krüger és más ismert és kevésbé ismert figurák rohangáltak a traktor mellett.


Mikor végeztünk a traktoros túrával, a céllövölde következett. Én elég drágának találtam a 10 dollárt a 45 paintball lövésre. Kérdezték, hogy látom-e a narancssárga célpontot. Montam nekik, hogy talán. Igazából vagy 20 méterre volt és nem lehetett nagyobb egy 10 centi átmérőjű körnél. A sötétben nem igazán lehetett látni. A paintball ráadásul nem túl pontos, szóval jól körbelőttem a céltáblát és fogalmam sincs, hogy mit hogy találtam el. Mindegy, adtak egy kis ajándékot, valami pohárfogót és ezzel végződött a farmlátogatás.


Nem volt rossz és végül is együtt volt egy kicsit a család.

2010. szeptember 23., csütörtök

Amerikai házak - hőgutával

Nem tudom ki tervezte a házakat, de több okból is megbukott nálam az illető. Minden ház pontosan ugyanúgy néz ki. Miért kell egyenházakat építeni? Miért kell, hogy minden ház pontosan ugyanúgy nézzen ki? Hallottam olyan esetről, hogy egy férfi berúgott, aztán másnap reggel a szomszédok ébresztették fel, mert nem a saját házába ment be. Először azt mondtam, hogy "micsoda idióta", de aztán látom, hogy minden ház úgy néz ki mint az összes többi, akkor végül is a férfit nem lehet hibáztatni. És mivel minden ugyanúgy néz ki, a kis utcákban a lakóházak és a főutak mellett a boltok, így nem csoda hogy a legtöbb ember vesz GPS-t a kocsijába.

De nem is erről akartam beszélni. Miért kell minden házat ilyen anyagból építeni? És főleg miért kell minden háztetőt valamiféle szurkozott papírral leborítani. Senkinek nem tűnik fel, hogy ha az év 8 hónapjában kicsit rásüt a tetőre a nap, akkor azonnal kibírhatatlan hőség a házban? Miért is jó, hogy ezekbe a házakba 3-4 légkondi is kell, hogy kibírja az ember hőguta nélkül? Miért jó ez? És az még a jó, mikor energiatakarékosságra intik az embert a tévéreklámok.

Azt is "szeretem", mikor nyár közepe van (Július vége, Augusztus eleje), végig 40 fokkal a házban, aztán az egyik nap zuhog az eső és a hőmérséklet visszaesik 25 fokra. Örülünk, örülünk, nem kell megpusztulni a hőségben. Persze, épp csak a távfűtés megindul. Nyár közepén képesek ránkfújni a forró levegőt. Köszönjük. És ez nem vicc, mert már többször is megtörtént.

Télen sem sokkal jobb. Mindig megy a fűtés, mert persze télen is pólóban legyen az ember. Muszáj kinyitni az ablakot tél közepén is, ha az ember nem akarja szétizzadni a ruháját.

Itt meg kell jegyezni, hogy északon lakunk. Bele se merek gondolni, hogy mi lehet a déli államokban. Azt, hogy a hosszúszőrű macskáink mennyire örülnek a hőségnek, azt nem részletezem.

Egy szó mint száz, nem tudom, hogy miért nem lehet cserepet tenni a tetőre, miért nem lehet rendes anyagból házat építeni és miért nem lehet normálisan működtetni a távhőszolgáltatást. Mert nem, nem akarok forró levegőt az arcomba nyár közepén.

A következő blogom is ilyen lesz, mert más is van ami felidegesít. ):-D

2010. augusztus 22., vasárnap

Öreg barát története

A múltkorában félig-meddig üzleti úton voltam, volt alkalmam másokkal beszélgetni. Egy idős imserősöm -aki van vagy 80 éves- háborús történeteket mesélt. Elmondta, hogy megjárta a koreai háborút. Később történelemtanár lett és ki tudja hány évig tanította a gyerekeket. Igen ám, de szóba került az egészségügy is. 80 évesen már elég sok egészségügyi problémája van az embernek, így neki is. Elég sokat kérdezett Magyarországról, aztán az is kiderült, hogy miért.

Elmondta, hogy havonta 1000 dollárt költ egészségügyi biztosításra, gyógyszerekre és nem támogatott egyéb orvosi vizsgálatokra. Ez a fél fizetése. Van egy pár diákja, akiket otthon korrepetál, de az se sokat segít a helyzeten.

Tehát 80 éves háborús veterán, szolgálta az amerikai kormányt a frontvonalon, később pedig az oktatásügyben szolgálta a nemzetet. A kormány pedig így hálálja meg a szolgálatot. Vajon hány idős ember lehet az övéhez hasonló helyzetben? Ez a biztosítós rendszer tarthatatlan, Obama terve úgy hallom rossz és valószínűleg kivitelezhetetlen. Valami változtatás kellene, de nem látom, hogy a politikusok túlzottan törekednének a megoldás keresésére. Csak maszatolnak, mert nekik persze nem kell aggódniuk évi 10-20 ezer dollár miatt, és sokuknak vannak gyógyszeripari vagy biztosítási részvényeik.

Tényleg ezt érdemlik a háborús veteránok és a közalkalmazottak? 80 éves korukra meneküljenek el az országból, mert nem tudják kifizetni a szívgyógyszereiket? Tényleg ennyire lehetetlen lenne úgy változtatni, hogy mindenki jól járjon? Nem lehetne valahogy az adókkal variálni és államosítani az egészségyügyet, hogy az állampolgárok el legyenek látva?

Ami viszont kivágta a biztosítékot az az a hír, amit 2 napja találtam. A háborús veterán volt közalkalmazott idős adófizető állampolgárok nem kapnak ellátást, de valakik mégis kapnak.

Texas officials estimate at least $250 million spent on illegal immigrants annually

AUSTIN – Texas taxpayers spent at least $250 million last year in state prison and health care costs for illegal immigrants...
Forrás link

2010. július 30., péntek

Arizona és az illegálisok

Olvasom ezt a Haon cikket (LINK).

"Több száz aktivista tüntetett csütörtökön Phoenixben a frissen életbelépett bevándorlási törvény ellen. Noha az előírásokon puhítottak egy kicsit, azokat még mindig elfogadhatatlannak tartják a civilek."

Biztos hogy a civilek? Biztos hogy nem az illegális bevándorlók és az őket védő egyesületek?

A múltkor találtam egy internetes szavazást, majdnem 96% arra szavazott, hogy támogatja Arizónát és az új törvényt. (LINK) Akkor miről is beszélünk?

"ne legyenek a bevándorlók a célkeresztben."

Szerintem most sincsenek. Célkeresztben vagyunk? Nem érzek semmiféle célkeresztet. Majdnem annyi jogunk van, mint az állampolgároknak.

"Arizona állam kormányzója április végén írta alá a sokat vitatott bevándorlásügyi törvényt, amellyel a hivatalos indoklás szerint az illegális bevándorlók ellen akarják felvenni a küzdelmet."

Hivatalos indoklás szerint? Ez így leírva egy kicsit úgy hangzik, mintha az újságíró szerint ez az új törvény csak ürügy lenne az állam részéről, hogy mostantól zaklathasson másokat.
A helyzet az, hogy egyértelmű, hogy az illegálisok visszaszorítására szolgál a törvény. Se többről, se kevesebbről nincs szó.

"Arizona állam kormányzója április végén írta alá a sokat vitatott bevándorlásügyi törvényt"

A tévében sokat vitatott, mert van egy rakás liberális, akik vitatják, de vannak az adófizetők, akiknek a 95%-a támogatja. Talán ki kéne írni egy népszavazást róla, nem? Ha már demokrácia, akkor bizonyos dolgokról népszavaztatni kellene az embereket. Főleg az ilyen fontos dolgokról.

"A Mexikóval határos állam kormányzója szerint a törvényre azért volt szükség, mert a szövetségi kormányzat nem tudta megállítani az illegális bevándorlást."

Nem tudta, vagy nem akarta? Az USÁ-nak van a világ legerősebb és legjobban felszerelt hadserege. 3 nap alatt meg tudná oldani a problémát, ha kivezényelnék őket a déli határra.

"A törvény lehetőséget ad a rendőrségnek arra, hogy "megalapozott gyanú esetén"
igazoltassanak olyan embereket, akikről feltételezhető: törvénytelenül tartózkodnak az államban."

A Heol még e miatt idegeskedik, de elárulom nekik, hogy Magyarországon meg bármikor, bárkitől elkérheti a személyi igazolványát. Meg se kell magyaráznia, hogy miért kéri.

"Jogvédő szervezetek szerint a törvény utat enged a spanyolajkúak elleni diszkriminációnak és az etnikai alapú kiválasztáshoz, így a mexikói származású emberek zaklatásához vezet majd."

Már ha zaklatásnak veszik azt, hogy 1 perc alatt elővegyék a papírjaikat. Tőlem is elkérheti a rendőr és biztos nem fogok jogvédőkhöz fordulni, ha egy rendőr ránéz a személyi igazolványomra.

Barack Obama amerikai elnök már áprilisban utasította az igazságügyi minisztériumot, hogy vizsgálják meg az arizonai törvényt, amelyet "elhibázottnak" nevezett."

Barack Obama beígért 1200 határőrt. Aztán 600-at. Később megint 1200-at. Mindeddig híre-hamva sincs az új határőröknek. De ha lenne is, 1200 emberről beszélünk, napi 8 órát dolgoznak. Akkor ez az 1200 új határőr rögtön csak 400. Szabadságolások, betegeskedés, így talán ha 300 marad. Ez így nagyon gyenge.

Mit ír az MTI?

" Több száz aktivista tüntetett csütörtökön Phoenixben a frissen életbelépett
bevándorlási törvény ellen... A megmozduláson főként helyi emberi jogvédő
szervek tagjai és spanyolajkú lakosok vettek részt."

Az ilyen tüntetéseken ott vannak az ellentüntetők is, akikről a média legnagyobb része nem szeret beszélni. És az ellentüntetők között vannak spanyolajkúak is, akik legálisan élnek az Egyesült Államokban. Érdemes megnézni a videót és meghallgatni, hogy mit mond a hölgy.

2010. július 27., kedd

A fű és az a szemét

Tegnap sétálgattam. Egész éjjel szakadt az eső, persze kora reggel alig hogy elállt, máris ki voltak téve az automata locsolók és locsolták a füvet. És persze a járdát is, ami miatt a sétálás elég bonyolulttá válik. Minek kell rögtön eső után füvet locsolni? Miért kell a járdát is locsolni?

Érdekes, hogy itt mennyire számít, hogy kinek hogy néz ki a háza körül a fű. Nem jó ha túl hosszú, nem jó ha megsárgul, nem jó ha kikopott. A város külön figyeli, hogy hogy néz ki a gyep a házaknál. Ez elég zavaró, főleg hogy sok helyen 5-8 ezer dollár az éves adó a ház után, amiért semmit nem kapnak a városlakók. Van ahol a kukaelvitelért is külön kell fizetni.

De még meg is érteném, ha mondjuk fontos lenne a városnak az is, hogy ne nézzen ki úgy az egész, mintha egy szeméttelep közepén élne az ember. Mit ér a centire pontosan levágott fű, ha közben a tökéletes gyepen halomban áll a szemét? Itt szó szerint szemétre gondolok, eldobált gyorséttermis papírpoharak, papírzacskók, hamburgeres papírdobozok, széttépett kaparós sorsjegyek, szívószálak, cigicsikkek, összetaposott alumínium üdítősdobozok. Ilyen épületadó mellett nincs pár ember, aki összeszedné a szemetet az út mellől? A házak környékéről miért nem szedik össze a szemetet a házak tulajdonosai? Félévente látok közmunkásokat, akik benzines fújógéppel görgetik a szemetet. Nem lehetne ezt hetente megcsinálni? És minek a benzines gép? A seprű miért nem jó? Vagy a szöges bot és szemeteszsák?

Hiába a jó környék, ha szemét borítja az utcákat. Illetve ha szemét borítja az utcákat, akkor nem is olyan jó a környék, nem igaz?

2010. július 17., szombat

A tanú

Jó pár évvel ezelőtt még otthon többször is megállítottak az utcán ismeretlenek. Széles mosollyal kérdezgették, hogy "Érzi-e Ön, hogy mennyire sok baj van a világban?" és mikor válaszoltam nekik, akkor egy Őrtorony nevű újságot nyomtak a kezembe. Először nem tudtam, hogy mi az, de később rájöttem, hogy Jehova tanúival találkoztam. Másodszorra már rutinosabb voltam, mondtam nekik, hogy ez engem nem érdekel. Kicsit lelkiismeretfurdalással tettem, mert aki mosolyogva megy oda az emberhez, azt nem szokás "lepattintani".

Évekkel későbbb újra megtörtént, mostmár itt kint, az Államokban. Az előbb tettem egy sétát, gondoltam, hogy reggel hatkor úgysincs senki az utcán, de tévedtem. Az sétám felénél -egy benzinkútnál- öltönyös alakokat láttam. Egyikük, -egy fiatal fekete férfi odajött hozzám, széles mosoly, hevönájszdéj. Kezében két újság és már mondta is, hogy "mi itt újságokat szórunk a környéken és...", látom is, az újság ismerős volt, az elején a nagy felirat "Watchtower". Nem is tudtam sokmindent mondani rá, csak annyit, hogy "uhhh... noooo... thank you...". Az biztos, hogy látta rajtam, hogy volt már szerencsém az újságukhoz. Persze nem sértődött meg, csak elbúcsúztunk egy újabb "hevönájszdéj"-el.

Nem szeretem, ha másik a hitükkel próbálnak győzködni. Meg van a saját hitem, de ha én nem zaklatok senkit az én hitemmel, akkor engem se akarjon senki térítgetni. Se Jehovás, se Szcientológus, se Hindu, se másmilyen vallású. Persze megtehetik, csak nem tartom jó dolognak.

2010. július 6., kedd

Good evening! Vagy mégsem.

Ha az ember idejön az Egyesült Államokba, akkor jobb ha egy kicsit lazán viselkedik. Mikor idejöttem, gondoltam hogy ha este összefutok más emberekkel, akkor jó estét kívánok. Ezt tanították az iskolában is, "Good Evening". Ne tegyétek.

A saját tapasztalatom az, hogy ez itt nagyon nem menő. Sétáltam az utcán, jött velem szembe két szomszéd. Köszönök nekik, hogy Good Evening, erre elmennek mellettem és összesúgnak, hogy "Mit mondott?!". Később mondták mások, hogy itt a Good Evening-et csak a tévébemondó használja.

Az ember mosolyogjon, biccentsen, esetleg dobjon a másik embernek egy sziát vagy egy hellót. Az időseknek is.

Ismerősöknek pedig mondhatjuk, hogy "how are you doing" vagy "nice to meet you".

Nem kell túlbonyolítani.

2010. július 3., szombat

Hátrányos megkülönböztetés

Történt velem egy érdekes dolog a minap. Szerettem volna lőszert rendelni egy online boltból, de kaptam tőlük egy e-mailt, mi szerint ők kizárólag csak állampolgároknak árulnak lőszert és fegyvert. Ez a szabály az az ő boltjukban van érvényben, ilyet más online -vagy átlagos utcai- boltban még nem tapasztaltam.

Nem mintha ne lehetne más -egy állampolgár- nevére rendelni, ezzel kijátszva a szabályukat. Furcsa módon pont ők mondták, hogy ha más nevére rendelek, akkor az úgy rendben van, csak az a más legyen állapolgár.

Ez felvet egy pár kérdést. Ha a vásárló nem mondja nekik, akkor ők honnan tudják, hogy a vásárló nem állampolgár? Kérnek személyi igazolványt lőszervásárlásnál, de azon nincs rajta az állampolgárság. A másik kérdés pedig az, hogy ha pont ők javasolnak olyamit, hogy az ember más nevére rendeljen, akkor mi értelme van a szabálynak?

A legviccesebb pedig az, hogy a boltjuk tele van bolgár, román, orosz, szerb, lengyel, svéd, finn, tájföldi és egyéb nem-amerikai gyártmányú termékekkel. Alig van egy-két amerikai termék a boltjukban. Tehát importálnak, de nem adnak el semmit olyan embereknek, akik nem állampolgárok? Ez nem a vízprédikálás de borivás tipikus esete?

Persze nem mintha nagy sokk ért volna, nem túl zavaró, de azért a történetnek talán van valami tanulsága.