2010. július 30., péntek

Arizona és az illegálisok

Olvasom ezt a Haon cikket (LINK).

"Több száz aktivista tüntetett csütörtökön Phoenixben a frissen életbelépett bevándorlási törvény ellen. Noha az előírásokon puhítottak egy kicsit, azokat még mindig elfogadhatatlannak tartják a civilek."

Biztos hogy a civilek? Biztos hogy nem az illegális bevándorlók és az őket védő egyesületek?

A múltkor találtam egy internetes szavazást, majdnem 96% arra szavazott, hogy támogatja Arizónát és az új törvényt. (LINK) Akkor miről is beszélünk?

"ne legyenek a bevándorlók a célkeresztben."

Szerintem most sincsenek. Célkeresztben vagyunk? Nem érzek semmiféle célkeresztet. Majdnem annyi jogunk van, mint az állampolgároknak.

"Arizona állam kormányzója április végén írta alá a sokat vitatott bevándorlásügyi törvényt, amellyel a hivatalos indoklás szerint az illegális bevándorlók ellen akarják felvenni a küzdelmet."

Hivatalos indoklás szerint? Ez így leírva egy kicsit úgy hangzik, mintha az újságíró szerint ez az új törvény csak ürügy lenne az állam részéről, hogy mostantól zaklathasson másokat.
A helyzet az, hogy egyértelmű, hogy az illegálisok visszaszorítására szolgál a törvény. Se többről, se kevesebbről nincs szó.

"Arizona állam kormányzója április végén írta alá a sokat vitatott bevándorlásügyi törvényt"

A tévében sokat vitatott, mert van egy rakás liberális, akik vitatják, de vannak az adófizetők, akiknek a 95%-a támogatja. Talán ki kéne írni egy népszavazást róla, nem? Ha már demokrácia, akkor bizonyos dolgokról népszavaztatni kellene az embereket. Főleg az ilyen fontos dolgokról.

"A Mexikóval határos állam kormányzója szerint a törvényre azért volt szükség, mert a szövetségi kormányzat nem tudta megállítani az illegális bevándorlást."

Nem tudta, vagy nem akarta? Az USÁ-nak van a világ legerősebb és legjobban felszerelt hadserege. 3 nap alatt meg tudná oldani a problémát, ha kivezényelnék őket a déli határra.

"A törvény lehetőséget ad a rendőrségnek arra, hogy "megalapozott gyanú esetén"
igazoltassanak olyan embereket, akikről feltételezhető: törvénytelenül tartózkodnak az államban."

A Heol még e miatt idegeskedik, de elárulom nekik, hogy Magyarországon meg bármikor, bárkitől elkérheti a személyi igazolványát. Meg se kell magyaráznia, hogy miért kéri.

"Jogvédő szervezetek szerint a törvény utat enged a spanyolajkúak elleni diszkriminációnak és az etnikai alapú kiválasztáshoz, így a mexikói származású emberek zaklatásához vezet majd."

Már ha zaklatásnak veszik azt, hogy 1 perc alatt elővegyék a papírjaikat. Tőlem is elkérheti a rendőr és biztos nem fogok jogvédőkhöz fordulni, ha egy rendőr ránéz a személyi igazolványomra.

Barack Obama amerikai elnök már áprilisban utasította az igazságügyi minisztériumot, hogy vizsgálják meg az arizonai törvényt, amelyet "elhibázottnak" nevezett."

Barack Obama beígért 1200 határőrt. Aztán 600-at. Később megint 1200-at. Mindeddig híre-hamva sincs az új határőröknek. De ha lenne is, 1200 emberről beszélünk, napi 8 órát dolgoznak. Akkor ez az 1200 új határőr rögtön csak 400. Szabadságolások, betegeskedés, így talán ha 300 marad. Ez így nagyon gyenge.

Mit ír az MTI?

" Több száz aktivista tüntetett csütörtökön Phoenixben a frissen életbelépett
bevándorlási törvény ellen... A megmozduláson főként helyi emberi jogvédő
szervek tagjai és spanyolajkú lakosok vettek részt."

Az ilyen tüntetéseken ott vannak az ellentüntetők is, akikről a média legnagyobb része nem szeret beszélni. És az ellentüntetők között vannak spanyolajkúak is, akik legálisan élnek az Egyesült Államokban. Érdemes megnézni a videót és meghallgatni, hogy mit mond a hölgy.

2010. július 27., kedd

A fű és az a szemét

Tegnap sétálgattam. Egész éjjel szakadt az eső, persze kora reggel alig hogy elállt, máris ki voltak téve az automata locsolók és locsolták a füvet. És persze a járdát is, ami miatt a sétálás elég bonyolulttá válik. Minek kell rögtön eső után füvet locsolni? Miért kell a járdát is locsolni?

Érdekes, hogy itt mennyire számít, hogy kinek hogy néz ki a háza körül a fű. Nem jó ha túl hosszú, nem jó ha megsárgul, nem jó ha kikopott. A város külön figyeli, hogy hogy néz ki a gyep a házaknál. Ez elég zavaró, főleg hogy sok helyen 5-8 ezer dollár az éves adó a ház után, amiért semmit nem kapnak a városlakók. Van ahol a kukaelvitelért is külön kell fizetni.

De még meg is érteném, ha mondjuk fontos lenne a városnak az is, hogy ne nézzen ki úgy az egész, mintha egy szeméttelep közepén élne az ember. Mit ér a centire pontosan levágott fű, ha közben a tökéletes gyepen halomban áll a szemét? Itt szó szerint szemétre gondolok, eldobált gyorséttermis papírpoharak, papírzacskók, hamburgeres papírdobozok, széttépett kaparós sorsjegyek, szívószálak, cigicsikkek, összetaposott alumínium üdítősdobozok. Ilyen épületadó mellett nincs pár ember, aki összeszedné a szemetet az út mellől? A házak környékéről miért nem szedik össze a szemetet a házak tulajdonosai? Félévente látok közmunkásokat, akik benzines fújógéppel görgetik a szemetet. Nem lehetne ezt hetente megcsinálni? És minek a benzines gép? A seprű miért nem jó? Vagy a szöges bot és szemeteszsák?

Hiába a jó környék, ha szemét borítja az utcákat. Illetve ha szemét borítja az utcákat, akkor nem is olyan jó a környék, nem igaz?

2010. július 17., szombat

A tanú

Jó pár évvel ezelőtt még otthon többször is megállítottak az utcán ismeretlenek. Széles mosollyal kérdezgették, hogy "Érzi-e Ön, hogy mennyire sok baj van a világban?" és mikor válaszoltam nekik, akkor egy Őrtorony nevű újságot nyomtak a kezembe. Először nem tudtam, hogy mi az, de később rájöttem, hogy Jehova tanúival találkoztam. Másodszorra már rutinosabb voltam, mondtam nekik, hogy ez engem nem érdekel. Kicsit lelkiismeretfurdalással tettem, mert aki mosolyogva megy oda az emberhez, azt nem szokás "lepattintani".

Évekkel későbbb újra megtörtént, mostmár itt kint, az Államokban. Az előbb tettem egy sétát, gondoltam, hogy reggel hatkor úgysincs senki az utcán, de tévedtem. Az sétám felénél -egy benzinkútnál- öltönyös alakokat láttam. Egyikük, -egy fiatal fekete férfi odajött hozzám, széles mosoly, hevönájszdéj. Kezében két újság és már mondta is, hogy "mi itt újságokat szórunk a környéken és...", látom is, az újság ismerős volt, az elején a nagy felirat "Watchtower". Nem is tudtam sokmindent mondani rá, csak annyit, hogy "uhhh... noooo... thank you...". Az biztos, hogy látta rajtam, hogy volt már szerencsém az újságukhoz. Persze nem sértődött meg, csak elbúcsúztunk egy újabb "hevönájszdéj"-el.

Nem szeretem, ha másik a hitükkel próbálnak győzködni. Meg van a saját hitem, de ha én nem zaklatok senkit az én hitemmel, akkor engem se akarjon senki térítgetni. Se Jehovás, se Szcientológus, se Hindu, se másmilyen vallású. Persze megtehetik, csak nem tartom jó dolognak.

2010. július 7., szerda

Ledöbbentem

Az imént olvasgattam egy másik amerikai-magyar blogot és eléggé elgondolkodtam az egyik íráson.

A blog szerzője -nem írom ide a blog címét, nem csinálok neki reklámot- azt írta, hogy a kinti magyarok közül "sajnos sokan komenistázók, magyarkodók, de vannak normálisak is".

Tehát aki nem szereti a kommunistákat, az "nem normális"? Én eddig úgy tudtam, hogy pont az a normális. Amerikában meg főleg az a normális, hogy az ember nem rajong a kommunizmusért. Az amerikai magyarok nagy része érintett '56 kapcsán, így érthető, hogy az itteni magyarok között rengetegen ellenszenvvet éreznek a szélsőbaloldali eszmék iránt. Sokak családjának menekülnie kellett '56 miatt. Miért kéne szeretniük a kommunizmus? Egyáltalán miért kellene, hogy bárki szeresse a kommunizmust? És aki nem szereti az miért "nem normális"?

De hagyjuk a politikát. Nézzük inkább a "magyarkodás" kifejezést. Ez nem politika. Érthetetlen, hogy hogy használhatja ezt a szót egy amerikai magyar. Itt minden ember büszke a gyökereire. Büszke a francia, az angol, az ír, az olasz, büszke a mexikói, az afrikai, az őslakos indián. Mindenki büszként meséli, hogy milyen vér csörgedez az ereiben. A szomszédom házán például egy jókora olasz zászló lengedez.

Nekem nincs magyar zászló még a szobám falán sem, de ha lenne, szerintem akkor sem kellene szégyellnem magam miatta. Vagy igen?

És itt van egy kivándorolt magyar -akinek a blogcímét nem írom ide-, arról beszél, hogy a magyar az ne legyen magyar. Ha az Egyesült Államok beli magyarokat nem szereti, akkor nem tudom mit szólna a brazil magyarokhoz, ahol a magyar néphagyományokat erősen ápolják, népi öltözet, néptánc, hagyományok és magyar táborozás keretében.

Michael Moorról pedig annyit, hogy mennyire hiteles az az ember, aki anti-kapitalista filmet forgat egy kapitalista országban, kapitalista jogok alapján, majd az anti-kapitalista filmjét kapitalista moziknak adja bérbe, jó pénzért, majd kiadja DVD-n a filmet és a kapitalista rendszer előnyeit használva sok millió dollárt kaszál a filmen.

Én biztos nem venném védelmembe a kapitalizmust, mert 1000 hibája van, de Michael Moor akkor is csak egy kétszínű alak.

Kuba sem annyira csodálatos, mint amennyire Michael Moor kamerája mutatja.
Ne ragozzuk túl, épp csak meglepetésként ért, hogy alig látok magyar amerikai blogokat és az egyik forgalmasabb blog egy olyan ateista magyar blogja, aki a kommunizmust élteti. Ledöbbentem.

De vegyük elő az amerikai mentalitást egy pillanatra és mondjuk ki, hogy joga van ahhoz, hogy elmondja, leírja a véleményét, mert az Amerikai Alkotmány minden állampolgár és legálisan itt tartózkodó ember számára garantálja a szólásszabadságot. És ez az amit mindannyian támogathatunk, még ha nem is értünk egyet a másik ember mondanivalójával.

2010. július 6., kedd

Good evening! Vagy mégsem.

Ha az ember idejön az Egyesült Államokba, akkor jobb ha egy kicsit lazán viselkedik. Mikor idejöttem, gondoltam hogy ha este összefutok más emberekkel, akkor jó estét kívánok. Ezt tanították az iskolában is, "Good Evening". Ne tegyétek.

A saját tapasztalatom az, hogy ez itt nagyon nem menő. Sétáltam az utcán, jött velem szembe két szomszéd. Köszönök nekik, hogy Good Evening, erre elmennek mellettem és összesúgnak, hogy "Mit mondott?!". Később mondták mások, hogy itt a Good Evening-et csak a tévébemondó használja.

Az ember mosolyogjon, biccentsen, esetleg dobjon a másik embernek egy sziát vagy egy hellót. Az időseknek is.

Ismerősöknek pedig mondhatjuk, hogy "how are you doing" vagy "nice to meet you".

Nem kell túlbonyolítani.

2010. július 3., szombat

Hátrányos megkülönböztetés

Történt velem egy érdekes dolog a minap. Szerettem volna lőszert rendelni egy online boltból, de kaptam tőlük egy e-mailt, mi szerint ők kizárólag csak állampolgároknak árulnak lőszert és fegyvert. Ez a szabály az az ő boltjukban van érvényben, ilyet más online -vagy átlagos utcai- boltban még nem tapasztaltam.

Nem mintha ne lehetne más -egy állampolgár- nevére rendelni, ezzel kijátszva a szabályukat. Furcsa módon pont ők mondták, hogy ha más nevére rendelek, akkor az úgy rendben van, csak az a más legyen állapolgár.

Ez felvet egy pár kérdést. Ha a vásárló nem mondja nekik, akkor ők honnan tudják, hogy a vásárló nem állampolgár? Kérnek személyi igazolványt lőszervásárlásnál, de azon nincs rajta az állampolgárság. A másik kérdés pedig az, hogy ha pont ők javasolnak olyamit, hogy az ember más nevére rendeljen, akkor mi értelme van a szabálynak?

A legviccesebb pedig az, hogy a boltjuk tele van bolgár, román, orosz, szerb, lengyel, svéd, finn, tájföldi és egyéb nem-amerikai gyártmányú termékekkel. Alig van egy-két amerikai termék a boltjukban. Tehát importálnak, de nem adnak el semmit olyan embereknek, akik nem állampolgárok? Ez nem a vízprédikálás de borivás tipikus esete?

Persze nem mintha nagy sokk ért volna, nem túl zavaró, de azért a történetnek talán van valami tanulsága.