Kint voltam a hátsó udvarban, mikor autót hallottam. Egy kisteherautó fordult be a bejárón és gurult a ház elé. Odasétáltam hozzá, erre kiszól egy idősebb napszemüveges, kék inges fickó.
- Maga meg mit csinál itt? - szegezték nekem a kérdést.
- Hogy?
- Maga mégis mit csinál itt?
- Hogyhogy mit csinálok? Itt lakok.
- Úgy? Mert voltak itt illegális házfoglalók és baj volt velük.
- Igen? Ezt az ügynököm nem mondta.
- Pedig így volt. Csak lövéseket hallottunk és gondoltuk megnézzük hogy mi van. Meg a múltkor is láttunk itt mozgást.
- Értem. Én megvettem ezt a házat, még januárban, csak most költöztünk be. Szeretek lőni, pont azért itt vettem házat.
- Oké. Csak gond volt itt a múltkor. Amúgy a kocsi hol van?
- Nincs kocsi, csak biciklik.
- Biciklik? Aha.
- Amúgy ti kik vagytok fiúk? - hátrébb álltam, megnéztem a kocsi oldalát, hogy volt-e ráírva valami. (Azt hittem hogy rendőrök vagy ilyesmi, mert annyira határozottak voltak. De nem volt semmi jelzés a járművön.)
- Ó, mi csak a szomszédok. Itt lakunk szemben.
- Ja... Így már érthető a dolog. Megmutassam az adás-vételit? Az enyém a ház.
- Á, nem kell.
- Komolyan, kihozom a papírt ha kell.
- Nem muszáj, elhiszem hogy van.
Kezet fogtunk, bemutatkoztunk egymásnak.
- Amúgy gond ha lövök?
- Neeem, egyáltalán nem. Mi is szoktunk, meg van itt egy lőtér is a közelben.
- Tényleg? Az jó.
- Aztán csak óvatosan az erdőben, tiszta mocsár az egész.
- Gondoltam hogy járok egyet benne, de áll benne a víz.
- Gumicsizma kell hozzá, esetleg úgy be lehet menni.
- Az lesz, majd beszerzek egyet. Örülök hogy találkoztunk. Viszlát.
- Viszlát.
És elhajtottak.
Még jó hogy a szomszédok szemmel tartják a házat. Ezek szerint voltak itt valami csövesek. Vagy a házban benn, vagy a háznál. Igazából házon belül nem láttam semmi erre utaló nyomot, nem volt se szemét, se lábnyom. Persze sose lehet tudni. Lehetséges hogy azért vitte le a bank az árat, mert nem akart holmi illegális házfoglalókkal bajlódni.
Ideje lesz kitenni az ablakba a "Magánterület - Takarodj!" kistáblát.
